Szerdán Királyudvar évjárat bemutató lesz, ezért felkészülés gyanánt hétköznap megnéztem, hogy a “testvér birtokon” hogy állnak (erről még a héten írok), illetve hétvégén bontottunk egy Lapis Furmint 2008-ast. Kicsit kakukktojás ez a bor, Tokajban az édes boroknál - még a legkönnyedebb késői szüreteknél is - a cukortartalom el szokta érni a 80g körüli értéket, de itt éppen csak eléri a 60g-ot, ezáltal kicsit olyan, mintha saját magának állítana fel egy új kategóriát, aminek rögtön el is foglalja a trónját.
Nagyon szép látványt nyújt már kitöltés közben is, szép színe az olajos, hömpölygő mozgással kombinálva igazán megkapó látványt nyújt. Illatában citrusok, virág és éretlen sárgabarack keverednek.
Nagyon ritkán találkozok ekkora testű, igen koncentrált borral, ami ennyire könnyed és finom. Az egyetlen pici kis szépségfolt a kis mennyiségű, de mégis érzékelhető szénsav volt, ami amúgy nem szokott zavarni, de itt egy kicsit csipkedve a nyelvemet, rontott egy parányit az összképen. Szájban vibrálnak a savak, a cukor csak finoman mutatja magát, az egész ízvilág olyan, mint egy finom, könnyed sütemény, krémességgel és citrom reszelékkel. Lecsengésében a citrusok, elsősorban a grapefruit majdhogynem feledteti, hogy édesbort iszunk.
Talán az egyik legcizelláltabb bor, amit az utóbbi időben kóstoltam, és talán ez annak is köszönhető, hogy tudatosan - a botritiszes szemek mellőzésével - igyekeznek a Királyudvarnál ebben az édesborban is megmutatni a dűlő és a fajta szépségeit. Harmadnapra nemhogy tartja magát, de egészen kivirul, nyolc pont határát súrolja. Talán a kisebb cukortartalom miatt szerintem érdemes a szokásos desszertbor fogyasztási hőmérséklet felett fogyasztani. Nagyon jó mérőfoka számomra egy bornak, hogy mennyire sajnálom, ha kiürül a palack. Ez után, ha lett volna még egy palack, biztosan kidugóztam volna, de sajnos nem volt. 7 pont legteteje (92), de csak azért vagyok ilyen szűkmarkú, hogy a szerdai sornak maradjon még hely a magasabb tartományban.
