Azt is szeretem a nyárban, hogy a hőmérséklet emelkedésével nagyobb tér nyílik az olcsóbb borok számára. Ilyenkor bátrabban merek kísérletezni kevéssé ismert vagy akár számomra teljesen ismeretlen pincészetekkel/borokkal, “ha nem jó, akkor elmegy majd egy kis szódával” alapon. Mostanában több, ezer körüli bor is szerepelt a blogon(Ikon, Frittman, Gellavilla) most folytatom a sort egy újabb alföldivel és egy jóárasított egrivel.

Gál Cserszegi Fűszeres Szigetcsép 2011
Amikor először hallottam a szigetcsépi Gál birtokról, egy kissé meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy a csepeli szigeten ilyen méretekben készítenek borokat. Néhány éve viszont egyre-másra jönnek az elismerések, elég, ha a tavalyi Év Borásza díjat említem, ahol a pince főborásza, Gálné Dignisz Éva a legjobb öt jelölt közé került. Nemrég az egyik kedves vendégem lepett meg a pince egyik jellegzetes képviselőjével, nem is tartogattam sokáig.

Tipikus, cserszegiesen aromás, virágos-gyümölcsös illat. Ízében is a primer gyümölcsök vezetnek. Savai igazán jó, friss lendületet kölcsönöznek, de néha kicsit túl élesnek mutatkoznak. Fröccsként vagy étel mellé fogyasztva nem zavaró, de magában 1-2 pohár után már kicsit sok belőle. Ez a bor olyan, amilyenek lennie kell ebben a kategóriában, semmi újszerűséget vagy váratlant nem nyújt, de hibátlan és élvezhető kis bor. Eléri a 4 pontot (80).

Egri Korona Borház Olaszrizling 2011

A lassacskán teljesen elauchanosodó Corában jártam a napokban. A készlet tisztítás jegyében jó néhány bor igen kedvező áron kapható. (Ezt a rizlinget 600-ért vettem, de voltak még más, jónak tűnő dolgok is, pl egy 3 puttonyos Dobogó aszút is beszereztem 1200-ért.)

Nagyon halvány citrom szín, már-már víztiszta jellegű. Illatában és végig az ízében is volt egy kis furcsa édeskés aroma, amit nem tudtam hová tenni, főleg annak fényében, hogy papíron száraz a bor. Fajtajelleg nehezen ismerhető fel, bár érezhető az atipikus, olaszos keserű íz, de az előbb említett édeskés érzettel furcsa párost alkotnak az ízlelőbimbóknak.

Nekem van egy saját kis skálám, amiben osztályozni szoktam az Olaszrizling keserű mellékízét, az elején vannak (a minőségileg legalacsonyabb szinten) a gyógyszeres ízhez hasonlító aromák, utána jön, egy szinttel feljebb, amikor mandulára hasonlító zamatokat érzek és számomra az a csúcs, amikor finoman marcipános illat és ízjegyeket fedezek fel. Ennél a bornál ez valahol átmenet volt a gyógyszeres és a mandulás ízvilág között.

Ennyiért nagyon megérte, abszolút iható, de nehezen szerethető asztali bor. Jó lenne, ha ez lenne az átlag magyar boltokban kapható borok között a minőségi minimum pont, de sajnos kilométerekkel rosszabb borok is vannak ennyiért. 3 pont (79)