Néhány kellemetlen élmény után egy jó ideig csak kellő távolság tartással kerülgettem a 2010-es borokat. Volt egy olyan időszak, amikor komolyan azt gondoltam, hogy ennek az esztendőnek a választéka nagyrészt maximum 4-5 pontos fröccsnek való átlagborokat fog hozni. Mostanában kezdek rájönni, hogy mennyi sok szép és jó is kikerült ebből az évből.
Először persze az édesek közül (Demetervin Élvezet és Gizella Látomás) találkoztam szebb darabokkal, de ebben az évben az amúgy igen mostohán kezelt és szerintem alulértékelt félédes és félszáraz kategória szólt igazán nagyot. Amellett hogy mindegyik kiváló borászok munkáját dicséri, szerintem ez annak is tudható be, hogy ennek a cudar évjáratnak a legszebb ellensúlya a kisebb-nagyobb mértékben jelen lévő maradékcukor volt. Ezeket a borokat tudnám kiemelni: Kikelet Váti Hárs-Furmint, Somlói Apátsági Pince Tramini, Bott Furmint Birtok, Szecskő Julianna és Losonci Parola.
Olyan borokkal is találkoztam, ahol megmaradtak az éles-rideg savak, de összességében szép borok lettek és nagyon “megbocsájtható” áron kerültek a polcokra, ilyenek többek között a Tokaj Nobilis és Légli Géza birtokborai.
Én személy szerint azt is sokra értékelem, hogy elismert és népszerű pincészetek - tudván, hogy minőség esés lesz a sokéves színvonalhoz képest - mégis kihozták a dűlős boraikat, mint a Nobilis Barakonyi Hársa és Demeter Zoltán Szerelmi Hárslevelűje. Mindkettőnél érezhető visszaesés van az előző évjárathoz képest, mégis dicséretes módon magas szinten tudták tartani a minőséget.
Vörösöknél nem ilyen derűs az égbolt az évjárat borai felett, hirtelenjében csak Ráspi Kopárja jut eszembe ebből az évjáratból, ami pozitív csalódás volt nekem. De ha minden jól megy nemsokára a poharamban találom majd Losonczi Bálint Cabernet Sauvignonját, amitől sokat várok előzetesen.
Igazából az is igazán érdekes kérdés, hogy fogyasztóként érdekeljen egyáltalán, hogy mennyire rossz évjárat volt, vagy jogosan elvárható, hogy az ember a pénzéért ugyanolyan jót kapjon, mint máskor. Nekem egyértelműen NEM a válaszom, tudom sokan vitatkoztak már erről különböző fórumokon, nem egy pincészet megkapta már hiányosságként, hogy nagy az évjáratkülönbség, de valaki egyszer írta valahol és ez nagyon tetszett nekem, hogy azt az italt ahol évről-évre garantáltan ugyanazt kapod Coca-Colának hívják.. :)
Ha valakinek az a célja, hogy a termőhely sajátosságait maradéktalanul visszaadja, akkor adja magát, hogy egy gyengébb év nyilvánvaló hiányosságait is felvállalva elkészíti a legjobbat abból amit a természettől abban az esztendőben kapott.