Franz Weninger az egyik legszimpatikusabb borász, akivel eddig szerencsém volt beszélgetni. A legegyszerűbb - általa valószínűleg már tizezerszer megválaszolt - kérdésre is olyan elsöprő energiával és lelkesedéssel válaszol, hogy a borai kóstolása nélkül is sejthetjük, hogy a balfi pincészetnél nem mindennapi dolgok születnek. Ahogy tapasztaltam, nem is borászati irányzatokról vagy a technológiáról beszél legszívesebben, hanem a borvidék egyedi adottságairól és lehetőségeiről.

A címszereplő borral kapcsolatban rögtön a lényegre térek, az év egyik, hanem a legjobb vörösboros élményét kaptam tőle. Semmi szellőztetésre nem volt szükség, intenzív és sokrétű illata elsöprő erővel jön a pohárból, benne málna, konyakmegy és fűszeres aszalt szilva kavarog. Szájban is marad az erőteljes gyümölcsös vonal, melyet gyönyörűen színeznek a fajta és a hordó fűszeres jegyei. Úgy nagy és komplex, hogy egy pillanatra sem tűnik nehézkesnek vagy súlyosnak. Savai igazán feszes szerkezet érzetét keltik. Lecsengése friss, zamatos és hosszú. Ezt a bort azoknak is jó szívvel tudom ajánlani, akik elsősorban nagyon komplex és hosszú vörösöket kedvelnek és azoknak is, akik elsősorban a gyümölcsös eleganciát és harmóniát preferálják. Nagyon ritka az olyan vörösbor számomra, ahol a “kérekmégegypohárral” effektus ennyire beköszön. Sziklaszilárd pannon klasszis, 7 pont (91)