Kis sorozatom - egyelőre - véget ér, majd jövőre valamikor újra felveszem a fonalat chardonnay ügyben, a végére tartogattam egy igazi nagyágyút a műfajon belül, a Burgundia magasztos ikonjaihoz hasonlított új-zélandi borászat a Kumeu River egyik italát.
Új-Zéland a tabudöntögető
Annak ellenére, hogy a chardonnay az egyik legpopulárisabb fehérszőlő fajta a világon, a borvilág közvélekedésének egyik alappillére, hogy ebben az ügyben Burgundia a vitathatatlan csúcs, máshol nemhogy a közelébe nem érnek minőségileg, de műfajilag is annyira más dimenziókban mozognak a többiek, főleg az újvilági változatok, hogy nincs is igazán mit méricskélni meg hasonlítgatni közöttük. Sokáig Kalifornia tűnt az elsőszámú kihívónak, de ott aztán olyan sajátságos stílust penderítettek a fajta köré, hogy szinte már külön műfaj lett a fajtán belül, ami sokaknál kedvencé vált, de ugyanakkor mások nem tudják elfogadni a folyékony tölgy eme reprezentációját. Vaynerchuk klasszikus “oakmonster” müsorszámát rendszeresen megejtette a kaliforniai chardonnay kóstolók alkalmával. Lassan evidencia a borvilágban, hogy Új-Zélanddal véresen komolyan kell számolni, de nem csak és nem kizárólag a lassan elcsépelt Sauvignon Blanc kapcsán, akivel Új-Zélandiak sajátságos szimbiózist alakítottak ki. Pinot noir, merlot és syrah mellett vagy talán felett a chardonnay az, ami nagyot szólt az utóbbi években, hogy hol éri el a csúcsot, az meg éppenséggel nem is látszik innen nézve. Mivel fehér csúcsburgundikkal nem fogok találkozni sűrűn az anyagi lehetőségeim és hajlandóságom miatt, ezért kihagyhatatlan ziccernek találom ebben a műfajban a még éppen elérhető árakkal operáló pincészetet.
Kumeu River borászat
1937-ben migrált az alapitó Brajkovich család első generációja Horvátországból a világ túlsó felére. Michael Brajkovich a második generációt képviseli a családi vállalkozásban, ő az első Master of Wine a hazájában és ő az, akinek révén világhírt szerzett a pincészet. Burgundia számukra az etalon, ám a klimatikus viszonyok határozottan eltérnek a példaképtől. Itt erősen hat az óceán hőmérséklet moderáló hatása. Az egyik oldalon a Tasman-tenger, a másikon a Csendes-óceán teszi hűvösebbé az érési időszak átlaghőmérsékletét. Ennek ellenére a Burgundiában használatos módszerek és technológiák teljesen jól műkődnek itt is: kézi szüret, nem használnak bogyózúzó gépet, ehelyett nagyon kíméletes, légszákos rendszerű gépeket használnak, az ebből kapott lé olyan tiszta formában jön ki, hogy az egyből készen áll az erjesztésre. Az erjesztés válogatott burgundiai hordókban történik, fajélesztők alkalmazása nélkül. Egy darabig héjon tartják és időnként megkeverik a seprőt alatta (battonage).
Ami markánsan megkülönbözteti a boraikat az óvilági riválisaiktól, az hogy úttörőként kezdték el Új-Zélandon használni a csavarzárat a prémium szegmensben. A legnyomosabb érv az volt mellette, hogy egy kóstolón lehetősége akadt több, mint 20 évig csavarzár alatt pihent ausztrál rizlingeket kóstolni, ami olyan élményeket okozott, ami megerősítette, hogy ez kell a Kumeu river számára is.
Kumeu River Estate Chardonnay 2009
Már az első szimatra is arcon csap az a hihetetlen elegancia, ami aztán a bort végig jellemzi. Eléggé visszafogott illat, szolidan déligyümölcsös, virágokkal és egy osztályon felüli hordós fűszerességgel. Szájban egészen különleges élményt nyújt, nagyon kimért, elegáns,semmi bizonytalankodás, az első másodperctől a lecsengés végéig pazarul érezhető egység az egyes alkotóelemek között. Szőlő, kiwi és zöldalma kavarodik az izében, de könnyen lehet, hogy máskor teljesen más gyümölcsöket fedeznék fel benne, mert olyan egységet alkot a bor, hogy csak komoly homlokráncolás közepette sikerült valamit kiokoskodnom belőle. Az igazán citrusos és sokáig érezhető utóíze sziporkázó, olyan mint a robbanócukorka, már rég lenyeljük, amikor még mindig ott pattog az íze a szájpadlásban. Aromatikailag nem a legkiemelkedőbb száraz fehér, amit valaha kóstoltam, hűvös eleganciája és kikezdhetetlen szerkezete viszont abszolút a legjobbak közé emeli. Kétségtelenül kimagasló bor, 7 pont legteteje (92). A bort innen rendeltem.
A térképet a Kumeu River honlapjáról kölcsönöztem.
