Ha az Allegrinit az egyik legfontosabb Veneto borászatnak neveztem, akkor talán nem lövök nagyon mellé, ha a Masi pincészetet “A legfontosabbnak” titulálom. 12 millió palacknyi éves kapacitás mellett nehéz elkerülni a “nagyipari borászat” pejoratív jelzőjét, de valamiért elérték, hogy a brutális számok ellenére is mindenhol Olaszország egyik legnagyobb családi tulajdonú borászataként emlegetik őket. Egyébiránt az 1700-as évek óta foglalatoskodnak a Boscaini család tagjai ezeken a dombokon. A Masi név nem családi vonatkozású, az egyik első művelés alá kerülő dűlő nevéből ered. A tradíció és a reformok szépen kiegészítik egymást. Még mindig a hagyományos szárító szobákat használják, ugyanazokkal a nádszőnyegekkel évszázadok óta, viszont van egy jelentős újítás, mégpedig az, hogy egy adatbázisban gyűjtik a legjobb évjáratok paramétereit és ezeket (páratartalom, hőmérséklet) reprodukálják számítógép segítségével. Emellett a technológiai vonalat külön szakember gárda erősíti, egyebek közt az egyik itteni kutatás során fedezték fel a Corvina szőlő egyedi mechanizmusát, ami a szárítás során szabadítja fel az egyedi aromatikát biztosító vegyületeket. Elég széles termékpalettával rendelkeznek, egyfelől a Valpolicella tartományban megszokott házasítások mellett elég sok IGT besorolású boruk is forgalomban van, másfelől a szomszédos körzetek (Bardolino és Soave) mellett Argentínában is rendelkeznek szőlőkkel és ezekből szép számú kínálattal bírnak.

Írásom tárgya az egyik alap házasításukról szól, ami a Valpolicella Classico övezeten belül elhelyezkedő, jó fekvésű és gazdag talajú Bonacosta dűlőből származik. Az egyik legszebb szín, amit borospohárban láttam, valamiféle sötét meggy árnyalat, de ennek a színnek az írott formában való pontosabb megjelenítésére sajnos már kevés az eszköztáram. Orrban a színhez megálmodott meggy illat köszön be, kis füstös hatással kísérve. Kortyolgatva marad a kellemes gyümölcsösség, elegáns fás hatással, nem túl hosszú lecsengésében szép fűszerességgel. 5-6 pont között (86).