NAG Diós 2011 (144 gramm cukor)

Tipikus muskotály illat, szőlő és virág, pacsuli mentes formában. Szájban a savak még éppen megtartják a hat puttonyos méretű cukor szerkezetet, ízében pedig a fehérhúsú őszibarack felzárkózik a primer szőlő aromákhoz. Borok iránt kevésbé érdeklődő, de finom ízeket kedvelő ismerőseinket biztosan levehetjük ezzel a lábukról. Aki komolyabb komplexitást vár el egy édesbortól is, annak nem ajánlanám, hedonistáknak viszont kötelező. Vigyorogva ittuk meg az egészet. 6 pont (87)

NAG Hanna 2008 (215 gramm cukor)

Kitöltés után egyből nyilvánvaló a különbség az előző borhoz képest. Brutálisan mély és lenyűgöző árnyalatú szín, lassított felvételű mozgás a pohárban. Illata klasszisokkal komplexebb, mélyebb és zamatosabb, mint bármelyik bornak a sorban előtte. Eddig több, mint jó, itt még a 8-9 pontos (95) magasságot sem zártam  ki. Szájban azonban már nem ilyen felhőtlen az összkép. A mélység és az intenzitás itt is elsöprő erejű, de sem az ízek összetettsége, se a korty dinamizmusa nem predesztinálja a legfelső ligába. Egyébként elképesztő szerkezete van a bornak, szinte harapható sűrűség, zéró kesernyével. A jóval kétszáz feletti cukor tartalom mellett ez óriási teljesítmény. A bor felszíne, textúrája elsőrangú, igazi folyékony bársony, maximálisan kényeztető érzéssel. Olyan, mint egy wellness kezelés, csak belsőleg alkalmazva. Ízét a vaníliával és a friss mazsolával bolondított primer szőlő íz járja át. Ha valaki nem keresi mindenáron a komplexitást és a komoly savakat, hanem “megelégszik” egy közel tökéletes, selymes érzetű korttyal és lenyűgöző illatával, az könnyen megtalálja ebben a tökéletes édesbort magának. Klasszis szint, 7 pont (92).