Szőke Mátyás az ősidőkben a mátrai borvidék legnagyobb húzóneve volt, minőségben is, de mennyiségben egészen biztosan. Ennek ellenére manapság már ritkábban találkozni a Szőke Mátyás névvel a vinotékák polcain. Egyrészt egyre inkább átfolyik a Szőke Mátyás név a Szőke Mátyás & Zoltán névbe, jön a következő generáció megállíthatatlanul, másrészt inkább a jóárasított, korrekt mindennapi borok között van helye a pince borainak, így inkább a szupermarketek polcain érdemes kutakodni. Nem is olyan rég, nagyon szép nemzetközi elismerést söpört be a pince, a Wine Enthusiast 2013-as TOP100 bestbuy listájába sikerült beverekedniük magukat, mondanom sem kell milyen kiélezett mezőny van Amerikában ebben a 10-15 dolláros ársávban. Ezt a veltelinit valamiért itthon nem találtam sehol, de egy kedves olvasóm még egy jó éve figyelmembe ajánlotta a címszereplő tételt. Ha nem kapom ezt az ajánlást, akkor valószínű még akciós áron se rohantam volna a boltba ezért a borért. Nincs semmi ellenérzésem az új barrique hordó alkalmazásával, de valahogy azt gondolom, hogy a Mátrából nem jön le olyan sűrű anyag, hogy mindenképpen elsőtöltésű kishordóban kelljen legömbölyíteni. Kóstoláskor jött a meglepetés, semmi, de semmi nem utalt rá, se illatban, se a kortyban az előzetes elképzelésre, inkább kaptam egy tipikus illatos, de ugyanakkor tartalmas, mátrai bort, mintsem egy vaníliába és vajba oltott krémszörnyet. Illatában a cukorkás, virágos aromák mellett csak egy kis pisztácia árnyalat adott némi bizonyosságot a hordó jelenlétre. A korty tartalmas és élvezetes, bár a vége egy kicsit elkeskenyedik. Elég nagy a szórást tapasztaltam ennek bornak az  árában, van ahol 3000-ért mérik, annyiért nem ajánlanám senkinek, de 2000 körüli áron már bátran merem ajánlani, 1500-ért pedig abszolút jó vétel. Ezek után még inkább kíváncsi vagyok arra a zöldveltelinire. Valaki nem látta valahol?