Bordóban, Piemontban az öt-tíz éves borokat még épp csak elkezdik nyitogatni, mi meg örömködhetünk afelett, hogy a mieink ennyi idősen még életben vannak. Nem is lenne ez baj egy újjáéledő borkultúrájú országtól, mint amilyenek vagyunk, a baj csak az, hogy ezekért a palackokért simán elkértek hat, nyolc vagy akár tízezer forintot is. Akkoriban az volt a hozzáadott érték vagy inkább ígéret, hogy ezek a borok mekkorát fognak szólni 5, 10 vagy 15 év múlva, amikor a tannin besimul, az ízek pedig mese finomra érnek. Vannak borok, amik kifejezetten villognak versenyeken, kóstolósorokban, szebbnek, kifejezőbbnek vagy egyedibbnek tűn(het)nek. Ezen a napon a szekszárdi borászok Mészáros Gabriella közvetítésével olyan borokat mutattak be nekünk, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe. Egyenként valószínűleg sokkal inkább vonzóak lennének, például hideg téli estéken, lassú kortyokban nyeldesve. Ezek a borok “nagy borok”, legalábbis a Bocki-i értelemben. Nagy az alkohol, nagy az extrakt, a súlyos kortyokban tömérdek aroma és zamat tornyosul. Vibráció, egyediség és izgalom kevesebb van, de azért akad az is. Kicsit olyan érzésem volt a végére, mint a paraszt bácsinak az állatkertben, amikor meglátta zsiráfot: szép, szép, de otthonra nem kéne.
A 16 borból kettőt Taklerék szállítottak, a 2007-es Regnumot és a 2006 Franc Reservet. Mindkettő tipikus Takler nehézbombázó, ebben a stílusban még inkább hazai pályán játszanak, mint a többi résztvevő. Körübelül egy szinten állnak, a Regnumban nagyobb komplexitást, a Francban több tisztaságot fedeztem fel. Erős 6-os mindkettő. Szintén 2 bort hozott a Szeleshát, az Oroszlán 2007-ese és a Háromfiú 2008-asa nekem nagyon mást mutatott. A Háromfiúnál egyértelműen kiérződöttt a kékrankos betét és nem jó értelemben. Az Oroszlán sokkal harmónikusabb volt, az elméleti kékfrankos előnyt, a karakteresebb savszerkezetet abszolút nem éreztem a Háromfiúban. Németh János két francjában (‘07 és ‘08) a fiatalabb a kellemes illatok után kesernyés-tapadós tanninal vette el a lelkesedésemet, a másikkal már az orr próba során meggyűlt a bajom. A szép fajtajelleg mellé beköltözött társbérlőnek egy kis zöldes éretlenség is. Tisztes középszer mindkettő. A 2006-os Sebestyén Grádusban szépen megmaradtak a gyümölcsök a palackérlelési aromák mellett. Egyértelműen a jobbak között volt ezen a napon. Aki rendszeres olvasóm, annak már nem okozok meglepetést azzal , hogy nálam ezen az estén ismét az élmezőnyben végzett Heimannék 2007-es Franciscusa. Nagyon egyedi bor, szépen érik, de messze nincs ebben annyi tűz, mint a 2009-esben. Sajnos az előszűrés során a szekszárdi borászok kiszórták a pince másik beküldött borát, a 2006-os Barbárt, pedig arra piszkosul kíváncsi lettem volna. Eszterbauer két 2007-es bora a Mesterünk és a Tivald is közepesre vizsgázott nálam. A Mesterünk egy tisztességes bordói házasítás, az illatába egy kis kávé zacc, az ízébe a durva tannin piszkít bele. A Mészáros pince 2007-es Cabernetje mellé nem sokat jegyeztem fel, egyértelműen a gyengébbek közé soroltam. Egy fokkal ennél jobbnak éreztem a szintén hetes és szintén tiszta CS Schieber pince borát. A Tüske Cabernet Franc 2006 illatába a hordó(?) furcsa aromákat csempészett, medvecukor és más tercier aromák uralták a poharamat. A Fekete 2003-as Cabernet Sauvignonjához a jegyzeteléshez kapott füzetecskében azt írták, hogy rumos-diós ízvilága van. Ez egy elég optimista megközelítés, én inkább éretlennek és disszonánsnak mondanám. Nem tetszett. A Bodri Optimus 2003-asa volt a középső a 2003-asok sorában, egyértelműen jobb, mint az előző, de kevésbé friss, mint az utolsó bor. Kicsit barnult a színe, a gyümölcsök is inkább aszalt formában vannak jelen, egy finom animális vonal is felbukkant, füstölt sonka képében. Picit cizelláltabban és frissebb savgerinccel az élmezőnyben is végezhetett volna, de nem így lett. A 2003-as La vida Merlot 10 év után is friss és fűszeres, nagyon kellemes élmény volt a végére.
A kóstoló végén volt egy kis kerekasztal beszélgetés, ki-hogyan látja, mi vinné előbbre igazán a borvidék fejlődését. Általános vélekedés, hogy a kékfrankos és kadarka nagyobb szerepet kell, hogy kapjon, az, hogy magában vagy inkább házasításban, még a jövő zenéje. Egyedi, fűszeres bikvavérekre is biztosan van igény, bár ezek is besorolhatók a kadarka/kékfrankos házasításokba. Azt, hogy bordói típusú házasításokra, vagy ezekből készült fajta borokra mekkora igény lesz a jövőben, azt senki sem tudja biztosan megmondani. Én magam azt gondolom, hogy jelenleg a szőlész/borász személye nagyobb nyomatékot ad a végeredményben, mint a fajta kérdés. Kellő lelkesedéssel és szakmai tapasztalattal akármelyik fent vázolt típusból lehet jó szekszárdit csinálni. A szekszárdi borok esetében hatványozottan igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet.
Köszönöm a meghívást a szervezőknek!