Bordogság

Bor és boldogság. Egy amatőr bor kedvelő szubjektív (bor)élményei.

Friss topikok

Bordogság a Facebookon

Tumblr megosztás

Twitter

Címkék

1999 (1) 2001 (1) 2002 (2) 2003 (1) 2004 (3) 2005 (2) 2006 (6) 2007 (15) 2008 (28) 2009 (44) 2010 (27) 2011 (45) 2012 (11) 2013 (4) 3 Puttonyos (1) 5 Puttonyos (3) 6 Puttonyos (5) Alföld (2) Allegrini (1) Amarone (3) Ascheri (2) Ászár-Neszmély (1) Aszú (7) Aszú eszencia (1) Ausztrália (2) Ausztria (2) AZ (1) Badacsony (4) badacsony (1) Bakó (2) Balassa (4) Balaton (1) Balaton-Felvidék (1) Balatonboglári borvidék (7) Balatonfüred-Csopak (3) Balatonfüred-Csopaki (1) Barbera (1) barolo (1) barrique (1) Barta (1) Beaujolais (1) Berecz Stepanie (2) bestbuy (1) Beszélgetések (2) bikavér (3) Birtokbor (2) Blog (1) Bock (6) Bodrog Borműhely (2) Bonacosta (1) Bor-Étel párosítás (6) Borászok Borásza (1) bordogság (2) Bordogság (1) Bortársaság (1) Borverseny (1) Bott (8) Bott Frigyes (1) Bukolyi (1) Burgundia (1) Bussay (2) cabernet franc (1) Cabernet Franc (4) Cabernet Sauvignon (4) Carignan (2) Casa Girelli (1) CdP (1) Chablis (1) Chardonnay (17) Chateauneuf de Pape (1) Chenin Blanc (2) Chianti (1) Chile (2) Cinsault (1) Collina del sole (1) Columbia walley (1) Cotes du Rhone (1) Cserszegi Fűszeres (1) Cuvee (1) Degenfeld (1) Dél-Afrika (1) Demetervin (3) Demeter Zoltán (6) Dénes Hegybirtok (1) Díjak (1) disznókő (1) Disznókő (2) Dobogó (2) Dolcetto (1) Domaine des Escaravailles (1) Dönhoff (1) dr loosen (1) Dúzsi (3) Eger (9) Egri Korona Borház (1) egypontos (1) Elderton (1) Elio Altare (2) éttrem (1) Etyek (1) Etyek-Buda (2) Feind (2) Fekete béla (4) Fevre (1) Figula (3) Franciaország (6) Freisa (1) Frettner (1) Frittman (1) Fröccs (1) Furmint (24) Fuxli (3) Gál Lajos (2) GB (1) Gellavilla (1) Gere (4) Gigondas (1) Gizella (13) Gondolatok (9) granache (1) Grenache (3) Gróf Buttler (1) Gruner Veltliner (1) Günzer Tamás (1) Günzer Zoltán (1) Györgykovács (1) hárompontos (8) hárslevelű (2) Hárslevelű (17) hatpontos (54) Heimann (8) Hernyák (1) hétpontos (44) Hilltop (3) Holllóvár (4) Huet (1) Ikon (1) Imre pince (1) Információ (1) Irsai Olivér (3) J.J.Prüm (1) Jásdi (1) juhfark (1) Juhfark (1) Kadarka (1) Kaló (1) Karácsony (1) Karner (2) kedvencek (3) Kékfrankos (5) Ken Forrester (1) Kerkaborum (1) késői szüret (8) kétpontos (1) Kikelet (22) kilencpontos (3) Királyudvar (4) Knebel (1) Konyári (1) Kopár (1) Kövérszőlő (1) Kreinbacher (2) Kumeu river (1) Kunsági borvidék (1) Kvassay (1) Kvaszinger (1) Lapis (1) Laposa (1) Leányka (1) Légli Géza (10) Légli Ottó (2) LH (10) Loire (1) Lónyai (3) Losonci (5) lösz (1) LOUIS JADOT (1) Luka (1) magyarország (1) Magyarország (13) Main Divide (2) Markus Molitor (2) Marlborough (1) Masi (1) máslás (2) Matetic (1) Mátra (13) mérfőldkő (1) Merlot (2) Monsant (1) Monstant (1) Montalcino (1) Montes (1) Mosel (3) mosley (1) Mourvedre (1) muscat ottonel (2) muskotály (1) Muzsla (1) Nadap (1) Nagygombos (1) Nahe (1) nebbiolo (1) négypontos (19) Németh Attila Gábor (6) németország (1) Németország (2) Neszmély (1) Niepoort (1) Nobilis (19) NU (1) NV (1) Nyakas (2) nyolcpontos (11) Olaszország (12) Olaszrizling (9) Oremus (5) Orsolya (4) ötpontos (41) Pálffy (1) Pannonhalma (1) Pannonhalmi (1) Pannonhalmi Apátsági Pince (1) Patricius (1) Paulay (1) Pegasus Bay (1) Peter Lehmann (1) Pezsgő (1) Pfneiszl (1) piemont (2) Pincelátogatás (3) Pinot Noir (3) Pók Tamás (1) Polgár (1) pontozás (1) Portó (1) Portugália (1) Portugieser (1) Posta (1) Pósta Borház (1) Prager (2) Primitivo (1) Priorat (1) Rajnai Rizling (6) Ráspi (7) Recioto (2) Rendezvény (17) rendezvény (6) Rhone (3) Ripassa (1) Ripasso (1) Rizlingszilváni (1) Roberto Voerzio (2) Rókusfalvy (1) rose (2) Rosso di Montalcino (1) Royal Tokaji (1) Ruby (1) Ság-Hegy (1) Sangiovese (2) Sárgamuskotály (6) Sauska (6) Sauvignon Blanc (5) Sebestyén Csaba (1) Siller (2) Somló (18) Somlói Apátsági Pince (9) Sopron (4) Spanyol (2) Spanyolország (1) Stellenbosch (1) St Andrea (5) St Cosme (2) syrah (2) Syrah (11) szamorodni (1) Szamorodni (8) Szatmári (1) Szecskő (3) Szekszárd (13) Szeleshát (1) Szemes (1) Szentesi (2) Szent Gaál (1) Szent István (1) Szepsy (4) Szicília (1) Szigetcsép (1) Szil-völgy (1) Szilveszter (1) Szil Völgy (1) Szőke (2) Takler (3) Tannat (1) Tarcal (1) Tawny (1) Tedeschi (3) Terra Hungarica (2) Terra Personas (1) Terroir Club (2) Tiffán (1) Tokaj (50) Tokaj kerház (1) toplista (5) Tornai (1) Toszkána (1) Tramini (5) Trombitás (1) Új-Zéland (3) Umathum (1) USA (1) Vajra (2) Valpolicella (6) Váti (1) Veneto (6) Villány (10) villa tolnay (2) Vince (2) Viognier (1) Vouvray (1) Vylyan (1) Wachau (2) Washigton (1) Washington állam (1) Weingut Eymann (1) Weinrieder (1) Weninger (6) Zalai Borvidék-Balatonmelléke (2) Zenit (1) Zöld Birtok (1) Zöld Veltelini (5) Zweigelt (1) Címkefelhő

Bestbuy király - Szőke Paskomi Chardonnay 2011

2014.03.14. 07:00 rszabi

szoke_paskomi.jpgSzőke Mátyás az ősidőkben a mátrai borvidék legnagyobb húzóneve volt, minőségben is, de mennyiségben egészen biztosan. Ennek ellenére manapság már ritkábban találkozni a Szőke Mátyás névvel a vinotékák polcain. Egyrészt egyre inkább átfolyik a Szőke Mátyás név a Szőke Mátyás & Zoltán névbe, jön a következő generáció megállíthatatlanul, másrészt inkább a jóárasított, korrekt mindennapi borok között van helye a pince borainak, így inkább a szupermarketek polcain érdemes kutakodni. Nem is olyan rég, nagyon szép nemzetközi elismerést söpört be a pince, a Wine Enthusiast 2013-as TOP100 bestbuy listájába sikerült beverekedniük magukat, mondanom sem kell milyen kiélezett mezőny van Amerikában ebben a 10-15 dolláros ársávban. Ezt a veltelinit valamiért itthon nem találtam sehol, de egy kedves olvasóm még egy jó éve figyelmembe ajánlotta a címszereplő tételt.


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: ötpontos 2011 Mátra Szőke Chardonnay

Furmint és chardonnay

2014.03.07. 08:19 rszabi

ch.jpgPénteken hazafelé ballagtam a remek bikavér párbajról, amikor váratlanul a kezembe nyomtak egy metroújságot amiben rögtön megakadt a szemem a legújabb Kovács Anti féle egyhasáboson. “Furmint vagy chardonnay?” teszi fel a költői kérdést a szerző, persze messze nem ő az első ebben a témában, de remélem nem marad sokáig ez a kérdés terítéken. Különösképpen vicces, egy olyan kereskedő tollából ilyet olvasni aki SAP traminivel, Légli Géza Merlot válogatással, Szecskő chardonnayval és Losonci cabernetvel  (is) kufárkodik. Hozzátenném, hogy a legnagyobb örömömre és megelégedésemre. Bár a bejegyzés írása közben pont született egy hasonló cikk a a gomijón, ott is elmondtam a véleményem, de azért itt is kikívánkozik néhány gondolat a témáról.Elhiszem, hogy a nemzetközi szakemberek nem kíváncsiak a magyar chardonnayra meg a magyar merlotra, én viszont igen. Szeretném hinni, hogy vagyunk így még néhány ezren. Én a jó bort szeretem és nem azt nézem elsősorban, hogy melyik kadarka klón termése került a poharamba, vagy melyik aldűlő, melyik fürtje lett lepalackozva. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a kérdések nem érdekelnek, sőt nagyon is érdekelnek, de nem hiszem, hogy ezen fog eldőlni bármi is. Először legyen meg a minőség, aztán majd - ha van kedvem - utánanézek, hogy hogyan és miből készült. És valóban magyar chardonnayról ritkán cikkezik, a külföldi sajtó, ellenben jómagam legalább olyan rendszeresen tudok venni megfizethetőt és élvezetest venni ebből a fajtából, mint teszem azt olaszrizlingből vagy épp furmintból. A termőhely egyediségét és a borász stílusát éppúgy meglehet mutatni egy nemzetközi fajtával, mint egy őshonossal. Szerintem a magyar chardonnay nem reménytelen. Nagyon nem az. Össze is raktunk egy jópofa sort különböző stílusú és pedigréjű tételekből, részeletekkel hamarosan jelentkezem.

Mialatt a bejegyzés arra várt, hogy az időzítő élesítse, a kóstolótársam már ki is fejtette részletesebben a (hasonló) véleményét.


Szólj hozzá!

Címkék: Szőke Chardonnay Sauska Légli Ottó

Bikaviadal

2014.02.26. 07:00 rszabi

bikaver-montazs.jpgAz egyik legocsmányabb hónap a február, ködös, sötét és hideg, ezért különösen örülök, hogy boros szempontból ritka felvillanyozó hónapot zártam. Ugye ott volt a mátrai túra, aztán a Furmint Február és alighogy helyrejött a fogínyem a furmintokban megbújó penge savak támadásaitól, kaptam egy újabb meghívót (Köszönet érte Tóth Adriennek és a szervezőknek) egy nem kevésbé izgalmas eseményre, a másodszorra megrendezett  Egri-Szekszárdi Bikavér Párbajra. Az igazán izgalmas és tanulságos része, a sétálós kóstoló előtt tartott ültetett kurzus volt. A húsz boros sorban szinte minden stílus megmutatta a magát. Volt itt syrahra (vagy shirazra?) hajazó újvilági stílus, igazán tűzes-fűszeres télivér , és igen elegáns versenyző is akadt, persze egy-két üres, savanykásba hajló tétel emlékeztetett minket, hogy még messze nincs megnyugtatóan rendezve a termékpiramis alja. Az átlagszínvonal azonban igen jó volt. Személy szerint csak három bort soroltam a 4 pontos kategóriába, a derékhad elérte a 5-6 pontot és a legizgalmasabb tételek pannon klasszis szintet villantottak. Személyes kedvenceim (7 pontos kategória):


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: bikavér 2008 2009 2011 Eger Szekszárd Rendezvény Heimann St Andrea Gál Lajos Gróf Buttler Sebestyén Csaba

Furmint Február 2014

2014.02.17. 07:00 rszabi

FF.jpgBevezetőt talán már felesleges is írni, a Furmint Február rendezvény sorozatának csúcspontja, a már ötödszörre megtartott nagy kóstoló a Vajdahunyadvárban, már rendesen beágyazodott a boros köztudatba. Szerencsére a nagy népszerűség miatt növekedő tömeg eloszlását segítendő egy földszinti termet is hozzá csaptak a kiállító térhez, így talán egy kicsit tudtak redukálni az egy négyzetméterre jutó érdeklődők számán. Szerencsére tavaly  után idén is kaptam egy meghívót, amivel ráadásul már jóval a nagy tömegek előtt bejuthattam, így tényleg jóval túlmutattak a kóstolás körülményei egy szokványos sétálós kóstoló keretein. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a vinoport csapatának. Nem sikerült végigmennem mindenen, lazára vettem a tempót, inkább kevesebbet markoltam és többet fogtam, sok olyan bor volt ugyanis ami mellett megérte elidőzni vagy akár visszakóstolni. Ezekből szemezgetek néhányat.


Szólj hozzá!

Címkék: Somló Tokaj Furmint Rendezvény

Attila csodaországában

2014.02.10. 07:00 rszabi

nag3.jpgHa valaki azt hiszi egy Tim Burton film megnézése után, hogy annál szürreálisabb világot álmodni sem lehet, az hamar tehet egy kijózanító kirándulást Mátraaljára. Én naivan azt gondoltam, hogy az utóbbi évek mátrai borforradalmának van valami kézzel fogható eredménye, legalábbis a leginkább fókuszba került Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján környékén. A mi kis csodálatos magyar rögvalóságunk pillanatok alatt kijózanít, elég egy fertályórányi autózás a környéken, általánosan leépülő faluképpel, közel nulla éttermi élményszerzési lehetőséggel (egy üdítő kivételt azért találtunk), a borboltok szinte teljes hiányával, és 5 percnyi ott tartózkodás után egy autós üldözés (és elfogás) megélésével. Kőkemény lehet ilyen nehéz körülmények között dolgozni, ilyen háttérrel, vagy inkább e nélkül embert próbáló feladat felemelkedni, de hát a remény hal meg utoljára. Lehet tisztelni a magyar borászokat a fotelből ülve is, de a legmélyebb tiszteletet mindig akkor érzem magamban, amikor meglátogatom őket a saját kis világukban. Németh Attilára, ha azt mondom, hogy különutas borász, akkor még nem mondtam semmit. A műfaj, amiben ő munkálkodik, nem is igazán létezik, bár szerintem Édouard Manet-t sem zavarta a kezdetek kezdetén, hogy a még nem is létező impresszionizmus egyik nagykövete lesz.

Edouard_Manet_004.jpgAttila borai gyakran, vagy szinte mindig szokatlan, sőt extrém analitikával rendelkeznek. Nem ritka a száraz(abb) boroknál a tizenötös szeszfok, mindez komoly extrakttal és nem ritkán jelentős maradékcukorral karöltve. Mindennek a csúcsa a szépreményű, de azt be nem váltó ős-diós muskotály volt a 2004-es esztendőben, amikor a 12-es sav! mellől az összes maradékcukor kierjedt. Az extrém szokatlan arányú bor izgalmas kóstolást, de nem sok élvezetet tartogat a bátor felfedezők számára. Ritka az olyan borász, aki fehérben és vörösben is nagy dolgokat tud, de olyan, aki emellett még édesben is aduász, már tényleg nagyon keveset tudnék említeni - Attilán kívül.

Egyből a mélyvízbe érkeztünk, rögtön a már fent említett borral nyitottunk. Pontozni nem lehet, viszont egyedisége okán maradandó élményt szerez. A Betsek Hárslevelű 2011-ese borvidéki alienként került a sorba, a borász ugyanaz, de  a helyszín ez esetben Hegyalja. A relatív magas szesz és a maradékcukor ellenére van dinamizmus ebben a borban, élvezeti érték meg annál is több. Tervezem, hogy majd megnézem mit nyújt a papíron hasonló Gizella Barát mellett. A rosszemlékű kétezertízből az egyik legnagyobb kedvencem a Veresföldi chardonnay volt, most az egy évvel korosabb elődjét szondáztuk, nem kicsit tetszett, ebből is hoztam, részletek hamarosan. Az orbitálisan jó 2009-es Barnatanya syrah után kicsit várni kellet a folytatásra, mert egy év kimaradt ennek a bornak a történetéből, de a visszatérés parádés lett. Üröm az örömben, hogy a 2011-es évjárat gyakorlatilag már el is fogyott. A tizenkettest is megnéztük, de az igencsak rúgkapált még, bízom benne, hogy hamarosan az elődjei röppályájára áll át. Édesből a csúcs Hanna legifjabb (2011-es) tagjával randevúztunk, jóval kevesebb maradékcukorral és alacsonyabb savkészlettel, de hasonlóan hibátlan örömszerzőként funkcionált, mint a nemrég szondázott 2008-as.

Sajnos ilyen szortimenttel és remek árakkal, valamint Magyarország legbefolyásosabb borkereskedőjével a háta mögött sem zökkenőmentesek a pince mindennapjai, minden elismerésem a borásznak ilyen körülmények között ilyen borok megszületéséért.

* A Manet kép forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Manet


8 komment · 1 trackback

Címkék: Mátra Pincelátogatás Németh Attila Gábor

Muskotályok és egyéb édes fajták II. rész

2014.02.03. 07:00 rszabi

NAG2.JPG

NAG Diós 2011 (144 gramm cukor)

Tipikus muskotály illat, szőlő és virág, pacsuli mentes formában. Szájban a savak még éppen megtartják a hat puttonyos méretű cukor szerkezetet, ízében pedig a fehérhúsú őszibarack felzárkózik a primer szőlő aromákhoz. Borok iránt kevésbé érdeklődő, de finom ízeket kedvelő ismerőseinket biztosan levehetjük ezzel a lábukról. Aki komolyabb komplexitást vár el egy édesbortól is, annak nem ajánlanám, hedonistáknak viszont kötelező. Vigyorogva ittuk meg az egészet. 6 pont (87)

NAG Hanna 2008 (215 gramm cukor)

Kitöltés után egyből nyilvánvaló a különbség az előző borhoz képest. Brutálisan mély és lenyűgöző árnyalatú szín, lassított felvételű mozgás a pohárban. Illata klasszisokkal komplexebb, mélyebb és zamatosabb, mint bármelyik bornak a sorban előtte. Eddig több, mint jó, itt még a 8-9 pontos (95) magasságot sem zártam  ki. Szájban azonban már nem ilyen felhőtlen az összkép. A mélység és az intenzitás itt is elsöprő erejű, de sem az ízek összetettsége, se a korty dinamizmusa nem predesztinálja a legfelső ligába. Egyébként elképesztő szerkezete van a bornak, szinte harapható sűrűség, zéró kesernyével. A jóval kétszáz feletti cukor tartalom mellett ez óriási teljesítmény. A bor felszíne, textúrája elsőrangú, igazi folyékony bársony, maximálisan kényeztető érzéssel. Olyan, mint egy wellness kezelés, csak belsőleg alkalmazva. Ízét a vaníliával és a friss mazsolával bolondított primer szőlő íz járja át. Ha valaki nem keresi mindenáron a komplexitást és a komoly savakat, hanem “megelégszik” egy közel tökéletes, selymes érzetű korttyal és lenyűgöző illatával, az könnyen megtalálja ebben a tökéletes édesbort magának. Klasszis szint, 7 pont (92).



2 komment

Címkék: hatpontos hétpontos késői szüret 2008 2011 Mátra LH Sárgamuskotály Németh Attila Gábor

Muskotályok és egyéb édes fajták I. rész

2014.01.31. 07:37 rszabi

muskotályok.JPGElő szilveszteri bulinak terveztünk egy édesboros kóstolót, amit egy hónapos csúszással abszolváltunk, de hát jó munkához idő kell, ugye. A jelentősen eltérő (40-től 215-ig) maradékcukor miatt ezúttal nem vakoskodtunk, hanem szépen sorba rendeztük a borokat. A sorrend még így sem volt tökéletes, a Kikelet máslás a kisebb cukortartalma mellett is egyértelműen a Nobilis késői szürete után kellett volna, hogy következzen. A kóstoló tanulsága, hogy nincs tanulság. Legalábbis nincs új a nap alatt. A sárgamuskotálynál behízelkedőbb, kellemesebb aromájú fajta nincs. Komplexebb, érdekesebb és sokszínűbb édesbort ad a furmint és a hárslevelű is, de amit egy csúcs muskotály tud krémességben, bársonyosságban, illat intenzitásban, azt nem lehet utánozni.

Somlói Apátsági Pince hárslevelű 2011 (Cukor: 38,96 g/l)

Ez a bor az édesborok előszobájának számító 45 grammos cukortartalom alsó határán játszik, így érdekes és tanulságos felvezető szerep jutott neki azzal, hogy segített felmérni azt az eszméletlen távolságot, ami egy ilyen és egy kétszázplusszos tétel között van. Tipikusnak mondható SAP illatfelhő, szárazvirágos, aszalt gyümölcsös, kis zöldalmával bolondítva. Közepesnél kisebb test, benne zöldfűszeres hatások, a korty végén picit sok cserességgel. A pince három legjobb bora közé megint nem sikerült bekerülnie (ott már vagy harmadik éve nekem a furmint, a tramini és a juhfark trió áll), de szokás szerint jó ár/érték arányú, gazdag bort kaptam a poharamba. Erős 5 pont (86).

Kikelet Máslás 2004 (104 gramm cukor)

2 hónapja már lelkendeztem egy sort a bor felett, véleményem azóta sem változott egy parányit sem, a sor még inkább kihozta az erényeit. Fiatalos, vibráló, tíz évesen is izgalmas, tartalmas. Ízében és illatában konzisztensen keverednek a déligyümölcsök és a füstös aromák. Klasszis bor, 7-8 pont határán (92).

Tokaj Nobilis sárgamuskotály-kövérszőlő 2010

Picit magasabb cukortartalma alapján a máslás után vettük magunkhoz, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy legalább 2 ligával lejjebb játszik. Az okok kézenfekvőnek tűnnek: kétezertíz és kövérszőlő. A pince édes kövérszőlőjéből minden évben veszek, jobb években több palackot is keresztülszűrők magamon. Az édesboroknál csak szórványosan használt 0,75-ös kiszerelés és a 2500 körüli ár nagyon jutányos vétellé teszi. Általában kövérszőlőt akkor nyitok, ha nem akarok túl bonyolult, odafigyelést megháláló édesbort nyitni, csak szimplán inni akarok egy jót. 2010-ben valószínűleg nem hozta volna a fajta önállóan a szokásos vidám arcát, így kapott egy kis muskotályt, erősítés gyanánt. Hiába vannak szépen lekerekítve a savas hatások nem kevés cukkorral és gyümölcsös aromákkal, ez a bor akkor sem tagadhatja le, hogy melyik évben született. Nincs ezzel a borral semmi baj, tisztességes kármentés egy pocsék évjáratból, de ez most nem több, mint egy becsületes 5 pont (86).

A folytatásban végre rátérek a muskotályokra, nevezetesen Németh Attila Gábor Diós és Hanna boraira.


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: hatpontos 2004 ötpontos hétpontos hárslevelű késői szüret 2011 2010 máslás Somló Tokaj Nobilis LH Kikelet Somlói Apátsági Pince

Szaloncukor helyett

2014.01.27. 07:00 rszabi

szaloncukor.JPGSajnos a nagy karácsonytól újévig tartó dorbézolásnak csúnyán keresztbe tett egy kiadós influenza hullám a családban, de azért így is akadt néhány csúcspont a vacsorák előtt, alatt és után. Elsősorban édes vonalon jöttek a komolyabb élmények, a posztban szereplő pároson kívül tetszetős volt, mint mindig, a Kikelet 2009-es késői szürete illetve a Tedeschi Recioto 2007-ese is nem mindennapi élményt hagyott. Utóbbiról önálló bejegyzés is készül hamarosan.

Oremus Szamorodni 2009

Nagy favoritom elmaradhatatlan kísérője az ünnepeknek, idén kettő is kinyílt és a siker most sem maradt el. Nagyon fiatalos citromszínnel sziporkázik, az őszibarackos tavaszi virágos illattal, is igazolja az előzetes felvetést, miszerint inkább késői szüretes stílust adott ez az év, az előd erőteljes cseres, szamorodnis stílusa ezúttal nem észlelhető. Szájban zéró cseresség, ízvilágát, a szokásos kajszi mellett csipetnyi méz és narancs lekvár árnyalja. Ha csak az élvezeti értékét nézném elérné a 7 pontot is, de hiányoltam belőle a szamorodnisabb karakteresebb jegyeket emiatt és a kiváló pedigréje miatt így “csak” egy erős 6 pontig(89) jutott. Természetesen óriási vételnek és hibátlan örömszerzőnek tartom ezt az évjáratot is.

Tokaj Nobilis Aszú 5 puttonyos 2008

Bárdos Sarolta kiváló aszúja már másodszorra maradt el csak néhány tízed ponttal a PBM Champion díjától. Két éve minden idők egyik legsziporkázóbb hat puttonyosaidén pedig az általam nem kóstolt Szarka 2009-es hat puttonyosa fosztotta meg a legnagyobb elismeréstől. Sebaj, mint tudjuk az effajta elismerések szép és jó dolgok, de az igazi mérce mindig is a saját szájpadlásunk lesz.


Szólj hozzá!

Címkék: hatpontos nyolcpontos 2008 2009 Tokaj Nobilis 6 Puttonyos Szamorodni Oremus

Tavalyi maradékok

2014.01.20. 07:00 rszabi

heimann.JPGÉv végén takarítottam a jegyzeteim között és maradt néhány, ami ugyan nem állta volna meg a helyét önálló bejegyzésben, mégis úgy gondoltam, hogy egy összefoglalót megér összeollózni belőlük. Kezdésnek itt van rögtön két Heimann, egy fehér, nevezetesen a a Viognier 2011-ese, ami hozta a fajta jellegzetességeit, súlya van a kortynak, az alkohol sem sekély, valószínűleg a fajta nem is nagyon alkalmas kecses, cizellált italok alapanyagának. Az 5 pont alját (84) eléri, de volt akinek sokkal jobban tetszett. Vörös fronton szintén egy rhone völgyi fajtáról lesz szó, az évjárat is azonos. Ebben az évben készült először válogatás széria a syrah fajtából Heimannéktól. Ez már sokkal inkább a kedvemre való volt, de éppen nem illet be a sorról készült írásba. Élénk, fiatalos cékla színben tündökölt, illata életteli, finoman fűszeres és erőteljesen gyümölcsös. Szájban is munkálkodnak a gyümölcs aromák, a savak szépen tartják, és a tannin sem rondít bele az összképbe. Sem lekvárosság, sem túlérett jegyek nem butítják el. Nem egy szuperkoncentrált ital, de fajtajelleges és remekül fogyasztható. Erős 6 pont (89).


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: hatpontos ötpontos bikavér syrah 2008 2011 2010 2013 Franciaország Eger Szekszárd Chile Villány Sauska Takler Viognier Beaujolais Montes LOUIS JADOT

FurmintGate

2014.01.14. 07:00 rszabi

furmintgate.JPGMég csak a hajnalán vagyunk a száraz furmintok felemelkedésének, mégis elképesztő mennyiségű érvvel és indulattal lehet találkozni, pro és kontra egyaránt. A szikra újfent egy gomijós cikk kapcsán kapott lángra. Furmint szkeptikusok és dogmatikusok ragadtatták magukat sokak számára eretneki kijelentésekre avagy fanatikus védőbeszédekre. Lesz-e igazán palackálló furmint valaha? Érdemes-e dűlős házasításokkal foglalkozni? Nélkülözhető-e a hordó a nagy tokaji szárazbor receptjéhez? Kellenek-e a nemzetközi fajták hegyaljára? Ilyen és ehhez hasonló kérdések eddig is voltak, de mostanában szinte az elsőszámú témája lett a hazai boros közéletnek. Már több, mint egy évtizede tart a tokaji száraz borok szárnyalása, mégis, ahol most állunk, úgy tűnik több a kérdés és a talány, mint a válasz és a bizonyosság. Ezt én inkább előnynek, mintsem hátránynak vélem, mindig is az önmagában kétkedő, kényelmetlen kérdéseket bátran feltevő embereké volt a jövő, nem a babérjaikon ülő öntelteké.

Engem is foglalkoztat a kérdés, ámbár szerintem nemcsak a borászok, hanem sokkal inkább a fogyasztók is igencsak a megismerési fázis útját tapossák, ezért véleménynyilvánítás és kardoskodás helyet én inkább csak a kérdések feltevéséig jutottam ezúttal. Szerencsémre ismerek sokkal kompetensebb embereket, akik érdemi válaszokat is adhatnak. Utólag visszaolvasva a kérdéseimet, már azok sem tetszenek igazán. Ahogy az életben sehol sem, úgy itt sincs fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Nem lesz se most, se később örökéletű szabály egyik kérdésre sem. Furmint vagy házasítás, tartály vagy hordó. Valószínűleg nem kizárásos alapon kell majd dönteni, sokkal inkább az elképzelésekhez és a célokhoz legmegfelelőbbeket kell választani. A nagyságnak és a szépségnek számtalan arca van, ráadásul mindenkinek más szögből mutatja meg magát. Személy szerint, ha tippelnem kellene, hogy mi lesz mondjuk húsz év múlva a trend Hegyalján, akkor azt mondanám, hogy a hárs felnő a furmint mellé, egyre többen fognak fajtaházasításokkal próbálkozni, a tartályos és a hordós szépen meg fognak férni egymás mellett, vagy akár egymással házasítva is. Nem hiszem, hogy valaha lesz, vagy egyáltalán érdemes lesz egy egyetemleges receptet adni a nagy száraz tokajihoz, annyiféle fogyasztói igény és ízlés van, hogy egy kaptafára úgysem lehet felhúzni egy világszínvonalú borvidéket.

Albert Gazda Írta meg tökéletesen egy mondatban a lényeget, bár akkor éppen a vörösekről szólt a fáma, de ide is éppúgy érvényes az igazsága: “Elférnek mind, egyikük sem árt a másiknak. A jó minőségű bor fogyasztója nem ostoba: eligazodik a rengetegben.”

Kérdéseimre Berecz Stéphanie (Kikelet Pince) és Szilágyi László (Gizella Pince) válaszoltak. Ezúttal is köszönöm, hogy szakítottak rám a szabadidejükből.


5 komment · 1 trackback

Címkék: Gondolatok Tokaj Furmint Gizella Kikelet Beszélgetések

az oremus szamorodni

2014.01.06. 07:00 rszabi

oremusszamorodni.JPGNem véletlenül maradt a cím így, évjárat megjelölés nélkül. Most épp nem az aktuális évjárat benyomásaival foglalkoznék, hanem ezzel a branddel, csak egy magasabb perspektívából szemlélve. Direkt használtam a brand kifejezést, annak ellenére, hogy kissé idegenszerűnek vagy erőltettetnek mutathat itt, mivel szerintem sokkal erősebb jelentéstartalommal bír, mint a magyar megfelelője, a márka. Kevesen próbáltak meg nevesített brandet építeni Magyarországon, talán a Kop(á)ar égett bele legjobban a köztudatba, de még kevesebbnek sikerült úgy, hogy gyakorlatilag nem különböztették meg magukat a címkén egy fantázianévvel, de valahogy mégis külön jelentéstartalommal bír a termelő és a fajta/ termőhely/bortípus nevének kombinációja. Ilyen összefonódások számomra például a Szepsy Úrágya vagy a Szeremley rizling.

Bacsó András neve nem forog annyit a köztudatban, mint a borvidék kis és középpincék méltán népszerű borászaié, pedig sok éve végzi szürke eminenciásként a munkáját, fáradhatatlanul. Lehet, hogy sokaknak nem tetszik annyira, hogy egy külföldi befektető szárnyai alatt végzi mindezt, de ez azzal is jár karöltve, hogy a világ egyik leghíresebb borászata (Vega Sicilia) automatikusan a reflektorfénybe rántja magával hegyaljai kistestvérét. Nem rossz érzés látni, ha valaki a Vega Sicila pincészetében egy 5 puttyonyos aszúval zárhatja a sort.

Az Oremus szamarodni történetét egy jó hosszú pauza szakította félbe, minekután 2000-ben, egy legendásan jól sikerült évjárat után úgy döntöttek, nem akarnak a szamorodni névbe többet invesztálni. Szerencsére, néhány év szünet után mégis a folytatás mellett döntöttek. Szerintem az Oremus szamorodni a az újkori magyar bortörténelem egyik, ha nem a legfontosabb bora. Már elnézést a többi borászattól, ezzel nem degradálni akarom a többiek munkáját, de ezt a bort valahogy mégis a fókuszba állította a sors.


4 komment

Címkék: szamorodni Gondolatok Oremus

Idei kedvenceim II. rész

2013.12.16. 07:00 rszabi

top12_II.JPGA lista első feléből hiányoztak a tokaji kedvencek, de ez csak azért történhetett meg, mert ezúttal lefoglalták a legjobb helyeket, egyetlen bor tudta magát beverekedi ide a borvidéken kívülről, de az egyből a dobogóig katapultálta magát.

(6) Kikelet Máslás 2004 Megy a variálás Hegyalján a kategóriákkal, még olyat is hallani hogy a Máslás úgy ahogy van megszűnik, de amíg valami ennyire izgalmas tud lenni, addig engem nem is igazán érdekel, hogy mi van a címkén. Ebben az évben készült egy kiváló 5 puttonyos aszú is, mégis ennek a bornak a vibrációja érintett meg jobban.

(5) Gizellla Szil-völgy Hárs: Gizella, Szil-völgy és hárslevelű. Külön-külön is jó hívószavak számomra, de ezek konstellációja már a kihagyhatatlan kategóriába tartozik. Ebből az évből a furmint is kimagaslott alakított ebben a dűlőben, de ennél jobb hárslevelűt nem ittam idén, így ez kihagyhatatlan lett.

(4) Bott Határi Furmint 2011 Ha most nekem tennék fel a  kérdést , miszerint melyik a hat legjelentősebb száraz furmint, akkor ezt a bort egészen biztosan jelölném, most mégis lecsúszott a dobogóról egy hajszállal. Komoly is és finom is, sajnos nem érzem túlzásnak ezt a két fogyasztói igényt egyszerre kiszolgálni, mégis ritkán találok ilyet. Ezért is becsülöm ilyen sokra. 


6 komment

Címkék: toplista Nobilis Gizella Kikelet Somlói Apátsági Pince Bott Balassa

Idei kedvenceim I. rész

2013.12.13. 08:00 rszabi

top12_I.JPGMielőtt rátérnék az idei, számomra legnagyobb élményt nyújtó borok összegzésére, úgy érzem, helyénvaló még egyszer megemlíteni a mindennapok harcosait, a gyakran háromjegyű árcédulával ringbe szálló hétköznapi borok bajnokait. Ha a Hilltop harmadannyiért rak ki ugyanolyan minőségben egy könnyed nyári rozét, mint mondjuk teszem azt egy alföldi (sztár?)termelő, akkor abszolút jogosnak érzem a kitüntető figyelmet. Nyakasék Aligváromja mellett gyakorlatilag az összes boruk megkaphatta volna a Pannon Bormustra bestbuy plecsnijét. Mesteri szinten űzik a tartályos-fajélesztős-technós vonalat, aminek néha az egyediség látja a kárát, ellenben a tisztaságnak és a minőségnek betonbiztos alapot ad. Feindék még ennél is magasabb ligában játszottak idén, itt a hibátlan tisztaság mellett már az izgalom és a fajtajelleg is beköltözött a palackokba, társbérlőknek.

A tavalyi ABC sorrendes kategóriákra bontott toplistámat idén egy összevont és sorrendiséget is felvonultató tizenkettes listára cseréltem. Ez a lista duplán is szubjektív lesz, egyrészt ugye a saját ízlésem alapvetően behatárolja, mi kerül be és mi nem, másrészt kódolva van egy kis igazságtalanság is benne, ami óhatatlan velejárója az ilyen egyszemélyes kedvenc listázásnak, mivel a jó borok csupán egy apró részhalmazát tudom átszűrni magamon, (ebben ez évben ráadásul hatványozottan igaz volt), így jó néhány bor(ászat) pusztán azért nem kerülhetett a toplista közelébe, mert nem is kaptak lehetőséget. Az egyik legjobb aspektusa ennek az idei listának, hogy egészen jó árú borok is akadnak benne, sőt a főszereplők majdnem fele 3000 forint és az alatti kategóriából jött.

Akkor jöjjenek az idei kedvencek:

(12) Kislaki Bormanufaktúra Lakitető Syrah 2012 Ha minden jól alakult volna kis hazánkban az utóbbi 20-100-1000 évben, akkor ma ez lenne a hétköznapi emberek mindennapi bora. Sajnos erre még várni kell, mert - bár kétezerforintos árával jó vétel -, ez még sok ember fájdalomküszöbén túl van. Egyfelől közel nulla komplexitás, vagy mélység jellemzi, másfelől viszont csupa gyümölcs, báj és frissesség és ez az, ami igazán szerethetővé teszi.

(11) St Andrea Áldás 2011: Bikavér a javából, mindent tud, amit szeretek a bikavérben és semmi sincs benne, amit nem. A tízeurós kategóriában bármilyen típusú házasítással abszolút versenyképes, itthon és külföldön egyaránt.

(10) Bock Cuvee 2007: Bock “a nagy bornak mindene nagy” Józsefet elég sok jogos kritikával lehet illetni, az alapborok minősége sokszor megkérdőjelezhető, a csúcsboroknak az ára és néha a stílusa is elkeserítő, de ha betalál, akkor igazán nagyot szól. Ezt a bort valószínűleg a csúcsán kaphattuk el, nagy élmény volt. Nemzetközi ítészeknek biztos sok lett volna az extrakt, meg az alkoholédesség, én viszont sem nemzetközi, se profi nem vagyok, így aztán kiélveztem az utolsó cseppig. Ez a bor olyan, mint maga a borász, kerek és mosolygós.

(9) 


Szólj hozzá!

Címkék: toplista Légli Géza Bock St Andrea Weninger Fekete béla Németh Attila Gábor

Zwack Open, kívánságműsor kettőtől ötig

2013.12.11. 07:47 rszabi

zwack.JPGEgy ideje nem nagyon járok sétáló kóstolókra, egyrészt idő hiányában, másrészt sajnos szinte az összes rendezvényre túl sok embert engednek be, néha még levegőt kapni sem lehet igazán, nemhogy értelmesen kóstolni. Azt gondolnám, hogy 1000 forintos (és levásárolható!) belépő mellett és ilyen erős felhozatallal még rosszabb lesz a helyzet. De nem. Hála a korai kezdésnek van egy szűk három órás intervallum, amikor tényleg mindenre van idő és hely. Ennek ellenére nem az elmélyült kóstolgatás terepe ez, hanem csak egy jó lehetőség pillanatfelvételt készíteni a hamarosan polcokra kerülő új évjáratok borairól és ami még fontosabb, hogy remek alkalom a borászokkal való eszmecserére. Óriási plusz pont nálam, hogy szinte mindenhol vagy maga a borász vagy tényleg nagyon kompetens ember képviseli a pincéket és nagyon készségesen válaszolnak a sokfelől záporozó kérésekre/kérdésekre.

A nyolc borászat közel ötven borral lepte meg a publikumot, nemcsak a választékkal, de az átlagminőséggel sem volt gond.

A borokról néhány mondatban:

Dobogó: Szinte komplett sorral jelent meg, a száraz borok közül a 2011-es Birtokfurmint szikár, sós-ásványos vonalon mozog, a Betsek dűlő válogatás pedig a kemény savaival maradt emlékezetes. Érdekes módon manapság Hegyalján szokatlan módon abszolút a fajélesztők alkalmazásában látják a jövőt, illetve a Pinot Noir jelentősége is nővekszik. Édes vonalon, nem meglepő módon a hat puttonyosuktól (2007-es) kaptam a legnagyobb élményt, lágy savakkal és finom krémességgel hódít.

Figula: Meglepő módon a két olasz válogatás után a szürkebarát (2012) tűnt most a legjobbnak, bár pokolian túl voltak hűtve a borok, így nagyobb elemzésre itt nem vállalkozom.

Pfneiszl: A Tangó házasítás (2011) nincs túlbonyolítva, de nagyon szerethető vörös, igazi málnás, sopronis illattal.

SAP: Zoli azt mondta, hogy szerinte a tizenegyes Hárs kicsit egysíkúra sikeredett, én meg azt mondom, kit érdekel, amíg az az egy sík ilyen szép. A 2010-es Hilla sokrétű és izgalmasnak tűnik, így elsőre. A 2012-es borok nem tudtak még igazán kibontakozni, de egyöntetűen egy kategóriát visszalépett az összes bor az édesség tartományban.

Gere: A sauvignon barikkolt (2008) változatával melegítettem a Kopar előtt, tipikus lekváros, vaníliás, krémes villányi, szerethető, de nem túl izgalmas. A Kopar (2009) nekem most hozta a legjobb formáját, egyértelműen jobb most, mint bő egy évvel ezelőtt.

Kislaki Bormanufaktúra: Nálam a Matacs Chardonnay (2012) lett a legnagyobb élmény ezen a napon. Néhány hete ittam éppen az előző évjáratból, ami egy korrekt, de nem kiemelkedő bor volt. A friss évjárat viszont baromi nagy ugrás lesz, nagyon tiszta, gyümölcsös, jó savakkal, eddig az egyik legjobb fehérnek tűnik a pincétől. Mellette nem rúghatott labdába sem a Dávid sauvignon blanc, sem a rajnai.

Ráspi: A Mágus (2011) nem varázsolt akkorát, mint az előző évjárata. A Gneisz 2006-osa kicsit zavaró illattal indított, ami kitisztult ugyan, de szájban sem hozott utána relevációt. A Kopár viszont kifejezetten jó volt, nekem most már egyre inkább ez a kedvenc alapborom a pincétől, sokkal inkább, mint a kékfrankos, amit ezúttal is kissé súlytalannak éreztem.

Rókusfalvy: A Sauvignon Blanc tanítanivalóan hozta a fajta jellegzetességeit, aki szereti annak ajánlom, én inkább kihagyom. A Pinot Noir viszont igazán klassz volt, pont olyan, amit Etyekről/től vár az ember, jó savakkal, pirosbogyósokkal és erdei illatokkal.


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: Légli Géza Rendezvény Ráspi Gere Dobogó Figula Somlói Apátsági Pince Rókusfalvy Pfneiszl

Kikelet Tokaji Máslás 2004

2013.12.08. 08:00 rszabi

maslas.JPGTavaly karácsonyig a létezéséről sem tudtam ennek a bornak, amikor is egy olvasói kommentben az év legjobb édesei közé jelölték. Idén nyáron aztán első kézből is bizonyosságot kaptam róla, hogy miként is fért be az olvasók kedvencei közé. Egyértelműen nem olyan könnyen megközelíthető bor, mint a pince késői szüretei vagy szamorodnijai. 104 gramm cukra mellett abszolút nem a megszokott édesboros, dzsúzos , gyümölcsös jelleg bontakozik ki elsősorban, hanem hihetetlenül érdekes és egyedi aromatikája által megjelenik a friss mazsola, zöld tea, csipkebogyó és persze, ha elég időt kap, a szokásos sárgabarack dzsem is előcsalogatható. Érdekes lenne összekóstolni azzal az öt puttonyossal, aminek a seprőjén fejlődött ki ez a bor, de persze az már régen elfogyott nálam. Ha hasonló bort próbálok hozzá párosítani a pince kínálatából, akkor nekem a 2005-ös szamorodni ugrik be egyből. Érdekes, hogy az sem a tipikus kikeletes frissességgel és vibrálással ragadott meg, sokkal inkább a különlegesen fanyar karaktere maradt emlékezetes. 917 palack készült belőle, szerintem sok már nem lehet szabadon, siessen, aki kíváncsi rá, az ünnepek alkalmával remek ajándék is lehet. :-) Erős 7 pont (92).


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: hétpontos máslás Tokaj Kikelet

süti beállítások módosítása