Eldöntöttem, idén nem költök egy ezresnél többet roséra.  Eléggé leszűkül így a választék, a néha érthetetlenül bátor árazás alapján inkább vannak közel a kéterezerhez az árcédulák, mint az általam meghatározott határhoz, de szerintem a minőség elég gyakran nem…

Hétfőn egy újszerű rendezvényen vehettem részt. Egy borvidékre fókuszáló kóstolón jártam már természetesen többször is, de általában mindig csak a helyi válogatottal ismerkedhettem meg. Ezen az estén olyan pincék is teret kapnak, akik még nem igazán törtek ki a Somló hegy…

Azt kell, hogy mondjam, a sok hiányosság mellett egész jól áll a szénánk és nem máshol, mint a lowbudget kategóriában. Egy ideje vizionálják különféle helyeken, hogy a belépő borok kategóriájában (3-5 euro vagy 800-1500 forint) az újvilági borgyárak úthengere (mint például…

Nem mondom, hogy nagy ismerője voltam a Gróf Buttler boroknak anno, viszont amikkel találkoztam, ha tetszettek is sosem nyújtottak olyan feledhetetlen élményeket, mint sok más  fogyasztónak. Az igencsak viharosan lezajlott tulajdonos váltás után, idén jelent meg a Bukolyi család…

A minap úgy döntöttem, hogy burgundi marhára vágyok. Meg is csináltam első lendületből, aztán amikor már el is fogyott szépen, elkezdtem nézelődni a világhálón, hogy mégis hogy készítik el ezt az ételt komolyabb szinten. Be is villant hirtelen, hogy kicsit talán erős a…

Feindék nagy ráncfelvarrást végeztek, a közértek polcain nagy számban megtalálható palackjaikon. Feltűnő, de nem feltűnősködő, fiatalos és letisztult cimkékkel és csavarzárral vonják magukra a potenciális vásárlók figyelmét. A pincészet rögtön két változatát is…

A pocsék húsvéti időjárást két palack balatoni bor társaságában próbáltam kiböjtölni, gondoltam, ha már az ablakon nem süt be a nap, akkor legalább a pohárból jöjjön valami nyári hangulat. A Balaton mindkét partján szinte az össze jelentős termelő jó áron palackoz…

Rég nem volt rajnais bejegyzésem, az okát nem tudom, de most hirtelen jó néhányról készítettem leírást. Hat bor nyílt ki egyszerre, a legjobbnak megint külön posztot tartok fent, a többiek együtt, ebben a bejegyzésben kerülnek górcső alá. Rajnai vonalon eddig nem sok csalódás…

Az alábbi borok különböző időpontokban lettek bontva, csak azért szerepelnek itt együtt, mert egyikről sem tudok néhány sornál többet írni: Hilltop fehér 2011: Kellemes virágos illat, kortyolva is megvan benne ez a kedves karakter, de a savai túl élesek ehhez a stílushoz. Ezért…

Még a kánikula utolsó napjaiban kutattam ezer körüli könnyedebb borokat és a címszereplő is belekerült a kosárba. A Somlói borvidék legnagyobb borászata ezidáig nem szerepelt a blogomon, sőt visszanézve eddig méltánytalanul kevés Somlói borról volt eddig szó, majd igyekszem…

Kedvelem az éles kontrasztokat, nem ritka, hogy nagyon komoly borok előtt/után kevésbé nagyra törőket vizslatok. Érdekesnek találom ezeket a minőségi ugrálásokat. Egy igazi csúcsborról szóló poszt után most egy gyors csukafejessel olyan ár és minőségi kategóriába vetjük…

Azt is szeretem a nyárban, hogy a hőmérséklet emelkedésével nagyobb tér nyílik az olcsóbb borok számára. Ilyenkor bátrabban merek kísérletezni kevéssé ismert vagy akár számomra teljesen ismeretlen pincészetekkel/borokkal, “ha nem jó, akkor elmegy majd egy kis szódával”…

Ez a bor olyan, mint a közmondásos fradikolbász: mindent bele! Nem igazán értem ezt a koncepciót. Fajtajelleg természetesen nulla marad benne, kézzel fogható előnyét nem érzem, maximum annyi lehet, hogy az évjáratok negatív hatásait csökkenteni tudják az arányok…

A negyedik hónapban jár már a blogom, kicsit visszanéztem mi mindenről volt eddig szó és jött a felismerés, hogy még semmit sem írtam az alföldi borokról. Az ország legnagyobb borvidékétől joggal várhatjuk a hétköznapok megbízható minőségű korrekt alapborait, amelyekkel a…

Napok óta benne vagyunk a kánikulában, ilyenkor számomra különösen érdekessé válnak az ezer körüli reduktív fehérek. Ebben a pokoli melegben inkább a mennyiség van előtérben az esti hűsítő fröccsözések miatt, ezért a jó savú, gyümölcsös, könnyedebb hangvételű borokat…