Erős kezdés után még erősebb folytatás. Színe citrom- egy árnyalattal mélyebben csillog, mint a Szil-völgyi -, peremén világos arany foglalattal. Illata elsőre kicsit punnyadt. Sokkal kevésbé friss, mint a Gizella, de pár perc után kinyílik és nagyon szép, sokrétű illattal rukkol elő. Az őszibarack és a déligyümölcsök mellett finoman belengi egy érdekes illat, amit legjobban a camemberthez tudnék hasonlítani. Soha ilyen illatot nem éreztem borból, abszolút finom fanyarságot kölcsönöz neki és finoman belesimul az összképbe. Illatára, de amúgy az egész borra jellemző, hogy nagyon sokrétű, sok rétegű, mégis nehéz szálazni, kiemelni egy-egy ízjegyet vagy illatfoszlányt belőle. Az illata változatos, játszik az érzékeinkkel; többször próbálva sem mutatja ugyanazt az arcát, a végén már töppedt szőlős, tömör, édeskés illatok is megjelennek benne. Nagy test és hosszú lecsengés, amiben egy finom sós-ásványos, gyógynövényes fanyarság az úr és a gyümölcsök fokozatosan elhalványulnak a végére.
Az egyik legkomplexebb, legbonyolultabb fehér bor, amit eddig kóstoltam, de nem kevésbé szórakoztató vagy finom. Ha valakinek nagyon röviden el szeretném magyarázni, hogy milyen is egy nagy, komplex száraz tokaji, egyszerűen csak töltenék ebből egy pohárral, mert minden szónál többet érnék el vele, ebben egészen biztos vagyok. Egy fél órácskát minimum érdemes elücsörögni felette. Sok ilyen jöhetne még. 7 pont teteje (92).