Nem állítottak könnyű választás elé múlt héten a borkóstoló szervezők. A nyári uborkaszezon előtt a két legizgalmasabb bemutatót sikerült egy napra tenniük. Az egyik oldalon a Tőkéstársak és barátaik, a másik oldalon Berecz Stepanie állt egyszál maga, ráadásul úgy, hogy néhány nappal előtte voltam a Gourmet-fesztivál keretében megrendezett tokaji bor-étel párosításon, ahol ő volt az egyik előadó (Bárdos Sarolta és Bodó Judit mellett). Nem volt könnyű választás, de számomra valahogy mégis mindig egyértelmű, hogy ha van lehetőségem a fenti hölgyek közül bárkit meghallgatni valahol, akkor nem kérdéses a döntés végkimenetele.

Egyébiránt azon gondolkoztam a borbár felé bandukolva, hogy ha Dúzsi Tamás kiérdemelte - jogosan - a Rosé király és Györgykovács Imre a Somló hercege címet, akkor lassan Stephani-nak is kijárna a Tokaji Hárshercegnő cím.

Számomra ennek a fajtának a legkedvesebb művelője, a néhány gramm maradékcukros, elegáns, gyümölcsös és komplex borai az eszményi megtestesítői a szőlőfajta és Tokaj nászának.

A kóstolt borok a következők voltak.

Váti Furmint-Hárslevelű 2010
A 2009-es Váti hárs óriási kedvencem, a 2011-es Alkesz szavazáson az év fehérbora címet is megkapta tőlem, de sajnos a 2010-es sanyarú esztendőben ebből a dűlőből nem lett önállóan palackozva hárs. Azért nagy panaszra nincs okom, remek kis házasítás jött le a Kikelet pince legmagasabbra taksált dűlőjéből. Színe világos arany. Illatában bőséggel vannak citrusok és fehérhúsú gyümölcsök, szép testét az erős savgerince határozza meg, ezt a maradékcukor (13g) szépen ellensúlyozza. Izében némi mineralitással fűszerezett gyümölcsízek játsszák a főszerepet. Lecsengése a maradékcukor ellenére sem lustul el. Jó kezdés, 6 pont (88).

Tokaji HÁRSLEVELŰ Lónyai dűlő 2011
Nem ragadt be a capslock, azért írom csupa nagybetűvel, mert annyira harsányan és nyilvánvalóan magában hordozza mindazokat az ízeket és illatokat, amiért a hárslevelűt tartom a legfinomabb bornak (a legfinomabbnak és nem a legjobbnak). Szélein aranyba hajló citrom szín, illatában primer szőlő és citrusok, jelentős sárgabarackkal. Bársonyos érzetű a felszíne, ízében a felsorolt gyümölcsökön kívül van egy egészen finom mézes-virágos aroma is. Az ismertetőből kiderült, hogy a Lónyai dűlő egy magas lösz falon terül el, alatta vulkanikus kőzet található, ez erősen meghatározza a savkészletét, ami jellegében visszafogott és finoman elegáns. 45 éves tőkékről van szó. Nálam simán hozza a 7 pontot (90). Egy pillanat alatt megszerettem, fog még nálam szó esni erről a borról, az egészen biztos.

Tokaji Furmint Farkas dűlő 2011
Ezt a bort néhány napja már kóstoltam a Gourmet fesztivál tokaji bor-étel párosítás bemutatóján, ott is és itt is tetszett, szép, körtés illata után minerális-sós izvilágában zöldfűszeres ízeket is felfedeztem. Klassz bor, de szerintem a Furmint a Kikeletnél csak a másodhegedűs szerepét játszhatja. 6-7 pont határán (89).

Birtokbor 2011 hordóminta
Zavaros szín, nem igazán kiforrott, mustszerű illat. Ízében pezsgős jegyeket mutat erős savakkal, citromos ízvilággal. Október közepi szüret, jelentős mennyiségű meszet tartalmazó talajról, ami tartósságot ad. Hátravan még a betonites derítés, azután alakul majd ki a bor végleges formája.

Tokaji kései szüret 2008
Itt már leírtam a gondolataimat, most se változott; remek bor, szerettem nagyon.

Lónyai Szamorodni 2007
Nem sokkal sötétebb, mint az előző kései szüret. Nektarin és barack esszencia illat, de sokkal frissebb hatású, mint az átlag szamorodni. A gombás-aszaltgyümölcsös jegyek itt éppen csak színezik a tartalmas gyümölcsösséget. A botritisz csak finoman díszíti, nagyon elegáns és krémes, a savai bőven ellensúlyozzák a 95g cukrot. Erős 7 pont (91).

Alig várom, hogy a 2008-ast újra kóstolhassam. Már télen, a Tokaji Borbarátnők bemutatóján egyszer kóstoltam, azt hiszem jó esélye van nálam a minden idők legjobb szamorodni címére, persze csak szigorúan, minimum 2-3 palack alapos átvizsgálása után. :)