Bordogság

Bor és boldogság. Egy amatőr bor kedvelő szubjektív (bor)élményei.

Friss topikok

Bordogság a Facebookon

Tumblr megosztás

Twitter

Címkék

1999 (1) 2001 (1) 2002 (2) 2003 (1) 2004 (3) 2005 (2) 2006 (6) 2007 (15) 2008 (28) 2009 (44) 2010 (27) 2011 (45) 2012 (11) 2013 (4) 3 Puttonyos (1) 5 Puttonyos (3) 6 Puttonyos (5) Alföld (2) Allegrini (1) Amarone (3) Ascheri (2) Ászár-Neszmély (1) Aszú (7) Aszú eszencia (1) Ausztrália (2) Ausztria (2) AZ (1) Badacsony (4) badacsony (1) Bakó (2) Balassa (4) Balaton (1) Balaton-Felvidék (1) Balatonboglári borvidék (7) Balatonfüred-Csopak (3) Balatonfüred-Csopaki (1) Barbera (1) barolo (1) barrique (1) Barta (1) Beaujolais (1) Berecz Stepanie (2) bestbuy (1) Beszélgetések (2) bikavér (3) Birtokbor (2) Blog (1) Bock (6) Bodrog Borműhely (2) Bonacosta (1) Bor-Étel párosítás (6) Borászok Borásza (1) bordogság (2) Bordogság (1) Bortársaság (1) Borverseny (1) Bott (8) Bott Frigyes (1) Bukolyi (1) Burgundia (1) Bussay (2) cabernet franc (1) Cabernet Franc (4) Cabernet Sauvignon (4) Carignan (2) Casa Girelli (1) CdP (1) Chablis (1) Chardonnay (17) Chateauneuf de Pape (1) Chenin Blanc (2) Chianti (1) Chile (2) Cinsault (1) Collina del sole (1) Columbia walley (1) Cotes du Rhone (1) Cserszegi Fűszeres (1) Cuvee (1) Degenfeld (1) Dél-Afrika (1) Demetervin (3) Demeter Zoltán (6) Dénes Hegybirtok (1) Díjak (1) disznókő (1) Disznókő (2) Dobogó (2) Dolcetto (1) Domaine des Escaravailles (1) Dönhoff (1) dr loosen (1) Dúzsi (3) Eger (9) Egri Korona Borház (1) egypontos (1) Elderton (1) Elio Altare (2) éttrem (1) Etyek (1) Etyek-Buda (2) Feind (2) Fekete béla (4) Fevre (1) Figula (3) Franciaország (6) Freisa (1) Frettner (1) Frittman (1) Fröccs (1) Furmint (24) Fuxli (3) Gál Lajos (2) GB (1) Gellavilla (1) Gere (4) Gigondas (1) Gizella (13) Gondolatok (9) granache (1) Grenache (3) Gróf Buttler (1) Gruner Veltliner (1) Günzer Tamás (1) Günzer Zoltán (1) Györgykovács (1) hárompontos (8) hárslevelű (2) Hárslevelű (17) hatpontos (54) Heimann (8) Hernyák (1) hétpontos (44) Hilltop (3) Holllóvár (4) Huet (1) Ikon (1) Imre pince (1) Információ (1) Irsai Olivér (3) J.J.Prüm (1) Jásdi (1) Juhfark (1) juhfark (1) Kadarka (1) Kaló (1) Karácsony (1) Karner (2) kedvencek (3) Kékfrankos (5) Ken Forrester (1) Kerkaborum (1) késői szüret (8) kétpontos (1) Kikelet (22) kilencpontos (3) Királyudvar (4) Knebel (1) Konyári (1) Kopár (1) Kövérszőlő (1) Kreinbacher (2) Kumeu river (1) Kunsági borvidék (1) Kvassay (1) Kvaszinger (1) Lapis (1) Laposa (1) Leányka (1) Légli Géza (10) Légli Ottó (2) LH (10) Loire (1) Lónyai (3) Losonci (5) lösz (1) LOUIS JADOT (1) Luka (1) magyarország (1) Magyarország (13) Main Divide (2) Markus Molitor (2) Marlborough (1) Masi (1) máslás (2) Matetic (1) Mátra (13) mérfőldkő (1) Merlot (2) Monsant (1) Monstant (1) Montalcino (1) Montes (1) Mosel (3) mosley (1) Mourvedre (1) muscat ottonel (2) muskotály (1) Muzsla (1) Nadap (1) Nagygombos (1) Nahe (1) nebbiolo (1) négypontos (19) Németh Attila Gábor (6) németország (1) Németország (2) Neszmély (1) Niepoort (1) Nobilis (19) NU (1) NV (1) Nyakas (2) nyolcpontos (11) Olaszország (12) Olaszrizling (9) Oremus (5) Orsolya (4) ötpontos (41) Pálffy (1) Pannonhalma (1) Pannonhalmi (1) Pannonhalmi Apátsági Pince (1) Patricius (1) Paulay (1) Pegasus Bay (1) Peter Lehmann (1) Pezsgő (1) Pfneiszl (1) piemont (2) Pincelátogatás (3) Pinot Noir (3) Pók Tamás (1) Polgár (1) pontozás (1) Portó (1) Portugália (1) Portugieser (1) Posta (1) Pósta Borház (1) Prager (2) Primitivo (1) Priorat (1) Rajnai Rizling (6) Ráspi (7) Recioto (2) Rendezvény (17) rendezvény (6) Rhone (3) Ripassa (1) Ripasso (1) Rizlingszilváni (1) Roberto Voerzio (2) Rókusfalvy (1) rose (2) Rosso di Montalcino (1) Royal Tokaji (1) Ruby (1) Ság-Hegy (1) Sangiovese (2) Sárgamuskotály (6) Sauska (6) Sauvignon Blanc (5) Sebestyén Csaba (1) Siller (2) Somló (18) Somlói Apátsági Pince (9) Sopron (4) Spanyol (2) Spanyolország (1) Stellenbosch (1) St Andrea (5) St Cosme (2) syrah (2) Syrah (11) Szamorodni (8) szamorodni (1) Szatmári (1) Szecskő (3) Szekszárd (13) Szeleshát (1) Szemes (1) Szentesi (2) Szent Gaál (1) Szent István (1) Szepsy (4) Szicília (1) Szigetcsép (1) Szil-völgy (1) Szilveszter (1) Szil Völgy (1) Szőke (2) Takler (3) Tannat (1) Tarcal (1) Tawny (1) Tedeschi (3) Terra Hungarica (2) Terra Personas (1) Terroir Club (2) Tiffán (1) Tokaj (50) Tokaj kerház (1) toplista (5) Tornai (1) Toszkána (1) Tramini (5) Trombitás (1) Új-Zéland (3) Umathum (1) USA (1) Vajra (2) Valpolicella (6) Váti (1) Veneto (6) Villány (10) villa tolnay (2) Vince (2) Viognier (1) Vouvray (1) Vylyan (1) Wachau (2) Washigton (1) Washington állam (1) Weingut Eymann (1) Weinrieder (1) Weninger (6) Zalai Borvidék-Balatonmelléke (2) Zenit (1) Zöld Birtok (1) Zöld Veltelini (5) Zweigelt (1) Címkefelhő

Barangolások Valpolicella vidékén

2013.01.07. 08:06 rszabi

tedeschi bor.jpgA hazai borboltok kínálata alapján úgy érzem, nem túlzás azt állítani, hogy az átlag magyar fogyasztó nem sokat tud Veneto borvidék, egyik legérdekesebb körzetéről, Valpolicelláról. Ez nem is olyan különös, már a Jancis-féle boratlaszban is felhívják az olvasó figyelmét: hogyha a francia borvidékek, fajták és stílusok megismerése közben azt gondolja, hogy ennél bonyolultabb már nem lehet, akkor nyugodtan vessen egy pillantást az olaszra.

Ráadásul ez a borvidék az egyik leghosszabb történelemmel rendelkezik szerte Itáliában, és az utóbbi idöben nem szűkölködött reformokban sem. A két legfontosabb tendencia, ami szorosan összefügg egymással: a Recioto jelentőségének a csökkenése és ezzel párhuzamosan az Amarone térnyerése. A Recioto hasonló problémákkal küszködik mint Tokaj vagy az összes hagyományos édesbor-termelő vidék, nevezetesen hiába készülnek hibátlan édességek, az embereknek nem igazán szeretnek nagy mennyiségben fogyasztani belőlük. Miként Tokajban (vagy akár Portóban, Moselben) is a száraz stílussal próbálják meg kompenzálni a halódó édesbor fogyasztás hatásait, itt a (száraz) Amarone tűnik a jelen és a jövő sikerkovácsának. Pedig a borvidék mércéjével mérve igencsak kurta életúttal büszkélkedhet; igazából csak a huszadik század második felében vált elterjedté.

Ami érdekes, hogy ezen a területen köszönik szépen, jól megvannak az őshonos fajtákkal és a többszáz éves borkészítési módszereikkel. A Cabernet mánia itt még nem tiporta el a helyi fajták elképesztő sokszínűségét. Persze itt is vannak szép számmal IGT kategóriájú (Nemzetközi fajtákból készített) italok, de ezek között is van számos, főleg a jobban sikerültekből, amelyekben csak inkább izgalmas fűszer az idegen fajta.

Melyek is ezek a klasszikus, autochton fajták?

Corvina: Amarone modern arculatát elsősorban a Masi pince vezetőjének, Sandro Boscaininak köszönheti. Döntése nyomán a házasításban a Corvina fajtát részesítették előnyben a Molinara kárára. A corvina a házasítás legfontosabb tagja, ettol kapja a bor a testét, a színanyagot és a csersav jelentős részét. Az amaronék 40% – 70% százalékban tartalmazzák. Kutatások szerint viszonylag magas a Corvina és a Pinot Noir közötti DNS-egyezés.

Rondinella: Nagyon egészséges szőlőfajta, kisszemü bogyókkal. Jó cukorgyűjtő képessége a Recioto egyik legfontosabb összetevőjévé emeli. Az Amaronéban jellemzően 20 és 40 százalék között található.

Molinara: Manapság kevésbé fontosnak tekintett alapanyag az előző két fajtához képest, pedig az italok szép savtartalmáról o gondoskodik. A viszonylag világos színe miatt nagyobb mennyiséget már nem használnak
belőle, az átlag fogyasztó nem tolerálja, ha egy méregdrága Amarone világosabb árnyalatokban pompázik.

Ezekből a fajtákból fajtatiszta bor nemigen készül, inkább izgalmas házasítás-alapanyagnak számítanak. 5 fő típusú küvé formájában jelennek meg ezeknek a szőlőknek a gyümölcsei.

A Valpolicella nem csupán egy borvidék neve, hanem az itt található kékszőlőből készült házasított borok neve is egyben. Ezek képezik a hétköznapi borok törzsgárdáját, nagyon jól párosítható szinte minden olasz ételhez. Színében és illatában is jellemzoen a fekete megy karaktere dominál. Friss savai, gyümölcsössége és jó fogyaszthatósága révén az ideális italt testesíti meg a veronai emberek számára.

A Valpolicella superiore a második lépcsőfok az Amarone felé. A minimum követelményei ennek a kategóriának: legalább 12%-es alkohol és a minimum egy éves hordós érlelés. Egyes borászok egy hónapos szárítást használnak a kellő minőség eléréshez, de ez nem követelmény.

A következő kategória a Ripassa, hasonló készítési móddal bíró ital, mint a mi tokaji máslásunk. Nálunk az aszúszem túl nagy kincs, számukra az Amarone készítése során megmaradt, szárított és már kipréselt, szőlőszemeket jelenti. Miután kinyerték a bogyóból a levet, a seprőt(ami a maradék szőlő héjából és a magokból áll) felöntik újra musttal. Ezzel a technológiával a sima valpolicellához képest nagyobb testű bort kapnak, nagyobb alkoholszinttel, glicerinnel és komplexitással. A Ripassa szó jelentése “újrázás”.

Recioto: Az abszolút önellentmondás, a megtestesült magyar rémálom: édes és vörös; igen, egyszerre. Az árcédulája majdnem olyan hosszú, mint a történelme. Egészen a római birodalomig visszamenőleg, találhatóak feljegyzések erről a borfajtáról. Az akkori ízlésvilágot tükrözi: súlyos, hömpölygős, ízgazdag és édes.

masi nádszönyge.jpgItt érdemes megemlíteni a szárítás folyamatát, ami az esszenciája az egész folyamatnak, és ami az egyedi karakterét adja ennek a bornak és száraz társának. A szőlőszemek szárítása nem egyedi módszer, szerte az ókori világban használták a szőlőszemek cukortartalmának fokozására, de sehol a világon nem értek el ilyen magas szintű eredményeket ezzel a művelettel. A siker egyik titka a kifinomult módszerekben rejlik. Nagyon gondosan szabályozzák a speciálisan erre a célra kialakított szárítószobák hőmérsékletét és páratartalmát, illetve kizárólag hagyományosan nádszőnyegen pihentetik a szőlőt, ami segíti a tökéletes levegő áramlást a gyümölcs körül; így az ténylegesen szárad és nem rohad. A borvidék másik aduásza a Corvina szőlő, ami a legújabb kutatások szerint a szárítás közben elszenvedett stressz során olyan géneket aktivál a szőlőszemekben, amelyek teljesen egyedi ízeket és zamatokat adnak a bornak.

Egy-két mondat erejéig visszatérek a szárítás technikai részére. A szüret ami jellemzően szeptember közepétől október végig tart, jellemzően kézzel történik, mert elengedhetetlenül fontos, hogy olyan szemek ne kerüljenek bele a válogatásba, ahol esély van a rohadásra a száradás helyett. A kiterített szőlőfürtök aztán január, február magasságáig maradnak ezeken a nádszönyegeken, jellemzően a reciotónak szánt szolok januárig, az amaronéba való pedig februárig marad itt. Ezután a feldolgozás nem igazán különbözik a szokásos borkészítési módszerektől.

Valpoclellatol Amaroneig.JPGVégül, de nem utolsó sorban az Amarone. A királya ennek a vidéknek, a világ egyik legegyedibb borkategóriája; ezek a tételek már majdnem az erősített borok alkohol szintjével és komplexitásával vetekednek. A legenda szerint az első Amarone úgy készült, hogy egy hordónyi Recioto alapanyagról elfeledkezett a borász, és az élesztök az összes maradékcukrot felhasználva megalkották az elso “száraz reciotto”-t, az Amaronét. Abban az időben ez igen csúnya dolognak számított, mert a Reciotto igazi kincs volt, de ez is egy jó bizonyíték arra, hogy sose lehet tudni, milyen nagyszerű hozadéka lehet egy szerencsétlennek tűnő esetnek.(A legendás Királyudvar-furmint után ez magyar fejjel teljesen érthető.)

A bevezető után a képen látható borokról egyesével fogok értekezni. Olvasók közül mostanában ki mit kóstolt erről a borvidékről?

[A képeket a Tedechi és Masi borászatok oldalairól kölcsönöztem.]


3 komment

Címkék: Olaszország Amarone Veneto Valpolicella Ripassa Recioto

A bejegyzés trackback címe:

https://bordogsag.blog.hu/api/trackback/id/tr485001706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.01.07. 09:54:11

Sajnos keveset. Az IFDT jóvoltából az egészen jó Zento pincészet borai kaphatók Mo-n. Kb. fél éve kóstoltattam WSET tanfolyamon ezt:

Zenato Amarone della Valpolicella Classico 2006

Meg privátban ezeket:

Masi Capofiorin Rosso del Veronese IGT Ripasso 2007

Masi Costasera Amarone Classico 2006

A tapasztalataim szerint a sima Valpolicellák eléggé egyszerű kis borok.

rszabi · http://borrajongo.blog.hu/ 2013.01.07. 11:30:56

@akov: Igen egyszerűek, de annak is szánják őket 8-10 euróért, egyszerű, de hibák nélküli, jól fogyasztható vörösek a többségük. A hazai kínálatból nekem pont ez a kétezernéhányszáz forintos stabilan 5 pontos és élvezetes vörösborok hiányoznak. Persze itthon is vannak üdítő kivételek, a nemrég kóstolt 2009-es Weninger kékfrankos simán lenyomja az alap valpolicellák többségét.

A Zenato és Masi Amarone hány pontos nálad?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2013.01.07. 11:36:07

@rszabi: A Zenato Amarone mondjuk 7 körül. A Masi valamiért nem volt túl jó, max. 6 pont. Lehet palackvariáció volt. A Campofiorin pedig nem igazán tetszett, semmi izgalom nem volt benne. De talán ez egy alapbor.