Bevezetőt talán már felesleges is írni, a Furmint Február rendezvény sorozatának csúcspontja, a már ötödszörre megtartott nagy kóstoló a Vajdahunyadvárban, már rendesen beágyazodott a boros köztudatba. Szerencsére a nagy népszerűség miatt növekedő tömeg eloszlását segítendő egy földszinti termet is hozzá csaptak a kiállító térhez, így talán egy kicsit tudtak redukálni az egy négyzetméterre jutó érdeklődők számán. Szerencsére tavaly  után idén is kaptam egy meghívót, amivel ráadásul már jóval a nagy tömegek előtt bejuthattam, így tényleg jóval túlmutattak a kóstolás körülményei egy szokványos sétálós kóstoló keretein. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a vinoport csapatának. Nem sikerült végigmennem mindenen, lazára vettem a tempót, inkább kevesebbet markoltam és többet fogtam, sok olyan bor volt ugyanis ami mellett megérte elidőzni vagy akár visszakóstolni. Ezekből szemezgetek néhányat. 
Kikelet Váti Furmint 2012 már tavaly hordómintaként is lehetett érezni a komoly jövő ígéretét, ez most beigazolódni látszik, komoly mélységekkel bír ez az ital, a 2009-es nagy elődtől még elmarad, Stéphanie azonban egészen biztos abban, hogy utoléri a nagy előd színvonalát. Dénes Szőlőbirtok Furmint 2011 olyan illattal lepet meg, hogy majdnem kiesett a pohár a kezemből, furmintból ritkán lehet ennyire intenzív, tiszta és gyümölcsvezérelt (fehérhúsú őszibarack) illatot érezni. Szájba is hibátlan tisztaságot csempész, semmi nehézség, ugyanakkor van benne bőven aroma. Kreinbacherék két klassz, de merőben eltérő borral jöttek. Az első a 2012-es csavarzáras alap furmint, ami a megboldogult szent-ilona sorozat utóda lesz meglepő frissességével tűnt ki a mezőnyből, míg az Öreg tőkék válogatás, ami a 2011-es évben tisztán furmintból lett palackozva jóval több mélységet mutatott. Mindkét bor figyelemre méltó a saját kategóriáján belül.
A Tornai Apátsági Selection 2011-ese amit még ki tudnék emelni a somlói mezőnyből, finom textúra és elegáns ízvilág jellemezte. Bott Csontos 2012 Nagyon intenzív ízvilág és iszonyatosan komoly szerkezet, de ezek már szinte alapvető ismérvei a pince borainak. Kardos padihegy 2012 5 gramm maradékcukor kerekíti, egy hosszú furmint sorban mindig üdítő olyan tételeket kóstolni, amik túlmutatnak a komolysav-nagyszerkezet kombináción és ehelyett vagy mellett, barátságos íz és illatvilággal hódítanak. Oremus mandolás 2012 sem volt rossz, sőt simán az első harmadban a helye, de utána a Magnumpalackos 2009-es megmutatta, hogy tud komoly palackaromákat összegyűjteni egy komoly száraz furmint, a frissesség megtartása mellett. Nagyon szép állapotban van 5 éves korában. A Bodrog-borműhely idén több figyelmet fog kapni tőlem ez már biztos. A Lapis furmint már tavaly is tetszett, a 2012-es nemkülönben és a manapság elterjedt dűlős-furmint árakhoz képest nagyon visszafogott árképzésével még jobban tetszik az előadása. A Deák furmintjuk pedig egy nagyon könnyed virágos vonalat visz, de mellette volt elég kraft is benne, szintén ajánlott kategória. Királyudvar Sec 2011 elképesztő élvezetes és tartalmas, az este legjobbja volt nálam. A pincétől az örök kedvencem a Demisec, iszonyatosan el van találva ez a kategória, szerintem egy komoly savú és beltartalmú furmint simán elbírja a 20 gramm körüli maradékcukrot, ráadásul a házasításban 20-30 százalékos arányt képviselő hárslevelű egyértelműen jót tesz mind a komplexitásnak mind az élvezhetőségnek. Sajnos a 2009-es évjáratban én éreztem, egy kis oxidatív, barnult almás illatréteget , ami viszont mögötte van az pazar. Említettem is Juhász Szabolcsnak, a Királyudvar borászának, aki nem próbálta nekem bizonygatni, hogy ez csak palacbuké, meg hogy én érzem rosszul, hanem példás egyenességgel bevallotta, hogy utólag ő is úgy gondolja, hogy ennek a bornak az alapanyagát egy héttel előtte kellet volna leszedni. A Lapis furmint 2009-ese pedig jó volt mint mindig, de elmaradt a 2008-as etalon szinttől.