Hétfőn egy újszerű rendezvényen vehettem részt. Egy borvidékre fókuszáló kóstolón jártam már természetesen többször is, de általában mindig csak a helyi válogatottal ismerkedhettem meg. Ezen az estén olyan pincék is teret kapnak, akik még nem igazán törtek ki a Somló hegy árnyékából. Mivel saját magamnak szinte mindig a bejáratott kedvenceim köréből vásárolok, illetve a kóstolók nagy részén is általában van egy szűrő (kereskedő vagy szervező általi), így elég ritkán kalandozok el az 1-3 pontos kategóriába. Az érem másik oldala, hogy így jó néhány alig ismert név is teret kapott és voltak, akik éltek is a lehetőséggel. Maga a rendezvény nagyon kellemes volt, látszott, hogy a szervezőknek valóban szívügyük a borvidék hosszú távú sorsa, és nem csak a következő negyedéves eladási számokat akarják egy kicsit felturbózni, hanem tényleg akarnak és tesznek a borvidék sikeréért. Az pedig kemény munka lesz, de ha van valami, amiért tiszta szívből tudok drukkolni, akkor az Somló megfelelő polcra helyezése a magyar és nemzetközi borvilágban. Abban pedig mi, fogyasztók tudunk a legtöbbet segíteni, hogy elválasszuk az ocsút a búzától és a tényleg arra érdemesek borait vesszük és isszuk. Lehet miből válogatni, de még sok a buktató.
Az idő szűke miatt nem tudtam minden borról jegyzeteket készíteni, ennyit sikerült összeollózni:
A legjobbak 6 pont körül:
Tornai Top Selection Apátsági Furmint 2011: a Furmint Februáron is megállta a helyét egy jóval erősebb mezőnyben és itt is magabiztosan teljesített, arányos, zamatos és élvezetes.
Vándor Cuvée 2013: Izgalmas, finoman cizellált illat, marcipánnal és egy finom, élesztős aromával, nagyon tiszta és friss, ebben a sorban még inkább kidomborodott ez a tulajdonsága.
Barcza Bálint Furmint 2013: Jó értelemben a legpuritánabb tétel. Nincs se nagy alkohol, se cseres kesernye, oxidatív karakterek még távolról sem tűnek fel benne, nagyon klassz primer gyümölcs aromákat (barack, körte) is felvonultat.
A jók 5-6 pont körül:
Dénes Hegybirtok Olaszrizling 2008: Az előző évjárat sokkal több izgalmat és vitalitást mutatott néhány nappal előtte, de a finoman érett ásványos ízjegyeket itt is érezni lehetett.
Hollóvár Furmint 2011: Tiszta és jóízű, de több savval lenne az igazi.
Kreinbacher Juhfark Selection 2012: Jó alapanyag, finom ásványosság, de sajnos meghatározó a hordó.
Somló Apátsági Pince Hárslevelű 2012: Különös kapcsolatom van ezzel a borral, nagy kedvencem a pince és szeretem a fajtát is, de valahogy a tramininek, a furmintnak és a juhfarknak szerintem sokkal jobban áll a pince stílusa. Máskor nem szokott zavarni, de itt az alkohol kicsit soknak tűnt.
Fekete Béla Hárslevelű 2011: Jellegzetes Béla bácsis stílus, tartalmas és sűrű, de egy kis vibráció hiányzik belőle.
Kolonics Szt. Margit Olaszrizling 2012 Mézes, barackos illatok vaníliával megfejelve, van akinek ez már sok, de nekem még belefért ebbe a klasszikus stílusú somlaiba.
A középszer 4 pont :
Szent Margit Pince Juhfark 2013 (késői szüret): Finom, barackos süti illat, szájban azonban külön utakon járnak az összetevők, picit sok a cukor is, de egyébként jól fogyasztható bor.
Csordás-Fodor Borház Olaszrizling Selection 2012: Sok déligyümölccsel, savignon blancos vegetális aromákkal és egy csöppet kevés savval operál.
Bogdán birtok Primavera(rizlingszilváni) 2013: A kezdetben kedves, virágos illat egy idő után átcsap egy pacsulis-kölnis stílusra, de mindent egybevetve elég klassz megjelenítése a fajtának. Szájban egy kis széndioxidos érzés dobja fel a frissességet.
Csetvei Kő-Papír-Olló Olaszrizling 2013: Tipikus reduktív olasz, jó savú, lendületes, modern. A szokásos mandulás kesernyéből pont annyi van, amennyi kell.
Gyengék 2-3 pont:
Borbély Pincészet Juhfark 2012: Kénes, fülledt illat, szájban is a gyógyvizes kénes buké dominál.
Marton Királyfurmint 2013: Nagyon oxidált illat, éretlen dió aromával, szájban is az oxidáltság a mindent meghatározó karakter.
Somló Kincse Kézműves Kispince Furmint 2012: Orrban illós, szájban lapos és keskeny.
Várkapítány Rosé 2013: A jó hír az, hogy nem a tucat tutti-fruttis rosé íz kavalkáddal operál. A rossz az , hogy ennyi volt minden előnye. Semmit nem tud felmutatni a rosék erényeiből (frissesség, ropogós savak, tisztaság) és még nem is olcsó.
És a végén a feketeleves:
A Royal Somló okozta nekem az utóbbi évek legdurvább negatív borélményét. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire reális az elképesztő árcédula (több, mint nyolcezer forint) . Ilyen hamar még sosem tették hidegre a lelkesedésemet. Ha azt írom a borról, hogy illós, akkor még nem mondtam semmit. Ilyen átható technokolos szagot utoljára az iskolapadban éreztem technika órán. És itt most el lehet felejteni , hogy a borról írók hajlamosak átmenni lila gőzös fejtegetésekbe és túlzott asszociációkba. Ennek a bornak TÉNYLEG technokol szaga volt, nemcsak metaforikusan, hanem totálisan és eltéveszthetetlenül. Mentségére legyen mondva, hogy szájban konzisztens volt, ez a buké ott is mindent vitt. Ez a bor annyira rémes, hogy nemhogy nem venném meg még tizedáron sem , de még megkóstolni sem lennék hajlandó újra. Ehhez képest a villányi csúcsvörösek árazása szerénynek és ésszerűnek tűnik. Egy pont és ezzel még lehet, hogy túl is pontoztam. (Minden kibontott palack ilyen volt, így a palackvariációt kizárhatjuk.)
Összességében, a sok hiányosság mellett nagyon biztatónak találom a borvidék jövője szempontjából ezt a rendezvényt, a hibák takargatása helyett bátran szembe kell nézni mindenkinek a saját érdemeivel és lemaradásaival, így van honnan és ami fontosabb, van hová fejlődni.
Köszönöm a meghívást Cartwright Évának és Balogh Zoltának.
