A mai téma a hazai borélet achilles sarka, az örök kedvenc beszédtéma az édes vörösbor lesz. Az (fél)édes vörösbor egyfelől nézve a legkeresettebb kategória az élelmiszerboltok polcain, másfelől a palackozott pancsbor legfőbb megtestesítője a minőségi borok kedvelői között. Édesvörösek ide, dankópisták oda, mégis úgy érzem, hogy ezzel a borral végképp az olvasói érdeklődés sötét zsákutcájába irányítom magam. De mi ennek az oka? Ha egy borfesztiválra kiraknánk ezt a bort, a közönség egyik része a legnagyobb örömmel habzsolná fel az utolsó palackig, a másik fele viszont elvből rá sem nézne erre a rendkívüli italra. Igen ám csak a két halmaz közös metszette (közel) nulla. Nagyon erős általánosítás következik, mindenfajta pejoratív szándék nélkül. Aki szereti az édes vöröset, az nem nagyon keresi a természetes/minőségi vonalat, pláne nem olvas borblogot. Azok akik veszik a fáradtságot hogy utat leljenek a minőségi borok kusza világának labirintusában, azok pedig nem nagyon vevők az édes vörösre. De mi is pontosan ez a Recioto? Néhány mondatban itt már felvázoltam, de ennél sokkal érdekesebb, hogy a terület sztárborászai kivétel nélkül készítik ezt a fajtát, annak ellenére, hogy a drága és hosszadalmas eljárással készíthetnének belőle akár Amaronét is, amit szinte korlátlan mennyiségben, gond nélkül felszippant a nemzetközi kereslet.
“Anyone who makes Amarone should first of all be capable of making a good Recioto”, mondta Sandro Boscaini, nagyjából annyit tesz, hogy ha nem tudsz jó Reciotot csinálni, akkor bele se fogj az Amarone készítésébe. Vörösbornak már nem vörösbor igazán, erősített borokhoz szokott szájnak kevésnek tűnhet a szesz és túl elevennek a sav, ezt a bort tényleg csak a saját értékrendszerén belül lehet értelmezni és élvezni. Jelen borunk a Tedeschi pince 2007-ese, nyitás után egyből meglep, súlyos, lassan hömpölygő drabális tételre számítottam, ehhez képest már színben is egy fiatalosan tükrös felszínű, nagyon izgalmas bort kaptam a poharamba. Illatában keverednek klasszikus vörösboros jegyek egy portói illatkészletével. Szájban is egyértelműen van némi hasonlatosság az erősített borokhoz, de a földhözragadtabb alkoholszint és a példás sav-cukor egyensúly nagyon szépen kiemeli a fűszeres gyümölcsösséget. Fekete ribizli, szeder, friss és túlérett formában egyaránt könnyen felfedezhetőek benne. Lecsengése a jelentős (107 gramm) cukortartalom ellenére rendkívül tiszta, amit egy könnyed füstös érzet tesz különlegessé. El tudom képzelni, hogy van innen még feljebb, de stílusos és élvezetes élményt adott ez a palack bor. 7 pont (90)