A nemrég tartott házi somlai hárslevelű vaksor végére biggyesztettük ezt a bort, amolyan utánlövő bornak. Belövő borként használni dőreség lett volna, ezután az illat és ízbomba után a többi bor értékeit nehezen lehetett volna feltárni. Így viszont igazán volt lehetősége…

Azt kell, hogy mondjam, a sok hiányosság mellett egész jól áll a szénánk és nem máshol, mint a lowbudget kategóriában. Egy ideje vizionálják különféle helyeken, hogy a belépő borok kategóriájában (3-5 euro vagy 800-1500 forint) az újvilági borgyárak úthengere (mint például…

Néhány hete itt kallódott már ez a jegyzet, épp kezdtem lemondani róla, hogy valaha is befejezem, de az előző poszt után érdekesebb kontextusba került ez az összevetés. Az általam tapasztaltak alapján nem túlzás azt állítani, hogy az észak spanyol borok jobban hasonlítanak…

Már a palack kidugózása előtt átfutott az agyamon - ami aztán újfent megerősítést nyert részemről -, hogy szerintem nem igazán éri meg alap szériás Takler borokat venni, ugyanis ott van nekik a házon belüli konkurencia, a “reserve” sorozat, persze most nem a majd’ öt…

Volt már itt is szó róla, meg elég köztudomású egyébként is, hogy a chardonnay több arcát tudja mutatni, mint bármelyik másik fehér szőlőfajta. Az előző poszt kiegészítéseként, most egy újabb bizonyítékkal szolgálok. Gyakorlatilag tökéletes ellentéte a két bor…

Tavaly egészen beleszerelmesedtem a Somlói Apátsági Pince 2010-es traminijébe. Úgy tudott elegáns és vibráló maradni, hogy mellette színtiszta tramini aromabombaként tarolt. Az előző év egyik legkellemesebb borélménye után, tülkön ülve vártam a folytatást. Rögtön le is…

Nem mondom, hogy nagy ismerője voltam a Gróf Buttler boroknak anno, viszont amikkel találkoztam, ha tetszettek is sosem nyújtottak olyan feledhetetlen élményeket, mint sok más  fogyasztónak. Az igencsak viharosan lezajlott tulajdonos váltás után, idén jelent meg a Bukolyi család…

A chenin blanc olyan Dél-Afrikának, mint a sauvignon blanc Új-Zélandnak vagy a malbec Argentínának. Közös jellemző ezekben, hogy legjobbjaik vetekednek az óvilági társaikkal, sokszor már nem is az “eredeti” termőhely ugrik be egy fajta kapcsán, hanem a második hazájuk. Nem…

Nem mindennapi fickó Louis Barruol. 1992 óta viszi a több évszázados családi birtokot, emellett nem kevés szőlőt vásárol fel szerte a Rhone völgyben. Tekintve, hogy évek óta a térség egyik legnagyobb sztárborászáról van szó, ez egy jó lehetőség arra, hogy egy…

A Hilltop borokat rendszeresen szondázom. Egyfelől kíváncsi vagyok, mit nyújtanak a hiperekben található borok egy ezresért, másfelől érdekes figyelemmel kísérni, hogy a cég a hazai borágazat egyik legnagyobb exportőreként milyen borokkal képviseli hazánkat az igen erős 4-8…

Újabb izgalmas kóstolón vehettem részt a Riesling webáruház új tulajdonosának a jóvoltából, ami egy fajta és két ország borai köré lett szervezve. A meghívásnak duplán örültem, mivel egyrészt olyan termőhelyek kerültek terítékre (Mosel, Nahe és Wachau), amelyekre nagyon…

Rég nem volt rajnais bejegyzésem, az okát nem tudom, de most hirtelen jó néhányról készítettem leírást. Hat bor nyílt ki egyszerre, a legjobbnak megint külön posztot tartok fent, a többiek együtt, ebben a bejegyzésben kerülnek górcső alá. Rajnai vonalon eddig nem sok csalódás…

Akár évzáró eseményként is lehet tekinteni a szerdai rendezvényt, az ünnepek közeledtével már nem hiszem, hogy nagyobb mozgolódás lenne a kóstoló rendezvények körül. A Bortársaság kitett magáért és a két rendezvényén néhány kivételtől eltekintve elhozta az összes nagy…

Az idei évben a Bortársaság olyan termelők kis tételeit emelte be a kínálatába, hogy ha nem tudnám, hogy nem így van, akár azt gondolhatnám, hogy én magam végeztem a válogatást. Gizella, Kikelet,Losonci,Ráspi és Szecskő Tamás kis palack számú borai, eddig is…

Néhány éve még a világ egyik legdivatosabb fajtája volt, de az utóbbi időben kicsit megkopott a népszerűsége, ennek ellenére világszerte szinte az összes fontosabb bortermelő országban termelik. Nekem pont ez az egyik legvonzóbb tulajdonsága, érdekes látni hogy egy fajta a…