Előnyként vagy inkább kihívásként éled meg, hogy a szüleid az egyik leg(el)ismertebb borászatot építették fel Magyarországon, amit te fogsz majd továbbvinni?

Elöszőr is, nem kell ennyi nagy szó. A szüleim felépítettek egy jól működő, értékelvű családi borászatot, szép ültetvényekkel, folyamatosan fejlődő szőlészeti és borászati hozzáállással és technológiával, jó szakembergárdával és nyereséges üzemeléssel. Ráadásul ez a fejlődés az elmúlt 10 évben szakmai hozzáállást tekintve exponenciális volt és az elmúlt 5 évben nekem is egyre több közöm lett minden nagyobb döntéshez. A következő 5 évben az a célom, hogy még jobban megismerjem a helyzetünket, és helyt álljak az apró lépések szintjén is. Látok magam előtt sok mindennapi feladatot és hibát, ami le kell küzdeni. Viszont egyre inkább látok egy víziót, amely irányba szeretnék haladni és ez biztosan segíteni fog. De erről majd akkor, mikor már az én boromat kóstolhatják a vásárlóink.

A csoport társaid mennyire ismerik Magyarország borászatát, mi a véleményük róla?

Hárman vagyunk magyarok Montpellierben, Selmeczy Anna, Dúzsi Tomi és én – így aztán volt lehetőségünk elég magyar bort, szalámit és sonkát és pálinkát mutatni az évfolyamtársainknak, hogy lássák: nagyon is egy hajóban evezünk. Az a minőségi ugrás, ami Magyarországon az elmúlt 20 évben végbement, éppúgy lezajlott Európa más borvidékein...

Sok mindent látsz most Franciaországban. Mi a véleményed, hol állunk hozzájuk képest technológiában, mentalitásban, jövőképben?

Persze, más helyzetekből indultunk: a szocializmusban egyáltalán nem volt minőségi szemléletű a piac, a meredekhegyi telepítések szinte teljesen eltűntek stb., de ez a mai aprólékos figyelem Nyugat–Európában sem volt jellemző 20-30 évvel ezelőtt. Szerintem mind technológiai felszereltségben és ami fontosabb, mind minőségi hozzáállásban jó helyen járunk, hasonló problémáink vannak és tudunk miről beszélgetni. A válaszom második része az elismertségünkre vonatkozik: nagyon igaz a mondás, hogy “a magyar bor Magyarországon világhírű”. Kis túlzással tehát igaz, hogy a kutya se ismer minket – bár évről évre többen érdeklődnek a magyar bor iránt.

Ha nyitottak vagyunk a kommunikációra a külföldi piacok (borszakértők és borszeretők) felé, akkor tudnunk kell sikereket elérni. Aztán, hogy ez a borpolitikát, az ezerhektáros ültetvény-kivágásokat hogyan érinti, azt csak az Isten tudja…

Mik a kedvenc borvidékeid Magyarországon és külföldön?

Nem egy-egy kedvencem van, inkább élmények, amik megmaradnak az emlékezetemben. Németországban nagyon megszerettem a száraz, komplex Rieslinget – elsősorban Rheingau, Pfalz és Mosel, Ausztriában Wachau. Van egy kedvenc Pinot termelőm a Franken borvidékről. Toscana-ban és Languedoc-Roussillonban szuper helyi fajtákkal ismerkedtem meg. Emelem kalapom az osztrákok előtt azért, amit a Blaufränkisch-ért tesznek évről-évre. Nem túlzás: mindenütt kap valamit az ember.

Sok helyen lehetett hallani, hogy magyar borászatok azért buktak el külföldi megrendeléseket, mert az ár és a minőség elfogadható lett volna, de a kívánt mennyiséget nem tudták prezentálni.

Ebben biztos van igazság, a tömegborokat tekintve általában nehezebben tudunk labdába rúgni az újvilági termelőkkel szemben. A mi, családi léptékünk nem ebben a ligában versenyez: nekünk olyan kis kereskedőket kell megfogni, akiket érdeklik a kis tételben készített, autokton szőlőfajták magas minőségű borai. Így például egy nagyobb kereskedő hálózatnak valószínűleg nem is tudnánk eleget szállítani.

Elsők között jelent meg a Heimann pince kínálatában egy siller. Mennyire lett sikeres, milyen jövőt látsz benne? Megtartjátok a sokak tetszését kiváltó eredeti dizájnt és a nevet, amit a 2010-es sillernél használtatok vagy mostantól 100%-ban a Fuxlira koncentráltok?

Még 1997-ben mutatkoztunk be az első Fuchslinkkal. Ez a bor nekünk inkább játék volt, a címkét és a megjelenést is háromszor változtattuk meg. A “márkanév” a régi fichslire, vagy fuchs-osra utal. Régen ez volt az a bor, amit a szekszárdiak a maguk mindennapi örömére készítettek.

A 2011-es évjárattól 5 másik szekszárdi termelővel egy összefogásba kezdtünk, hogy a Fuxli nevet közösen használva megmutassuk, milyennek képzeljük mi el a szekszárdi sillert. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy még többen megismerjék a szekszárdi sillert, ami egy közérthetőbb, egységes köntösben, Fuxli név alatt újra tényezővé válhat.Az első egy hónap után eldicsekedhetek, hogy a Fuxli sikeres fogadtatásban részesült. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a közös bemutatókon, sőt van, akinek már a teljes tétel is elfogyott.

Mi a véleményed az Etalonról? Ilyen kezdeményezésekkel lehet valami fejlődés ezen a területen? Melyik koncepciót találod előnyösebbnek: ahol több borász egy bort készít (pl.: Etalon) vagy azt, hogy hasonló, de azért jól megkülönböztethető tételeket kínálnak ugyanazon márkanév alatt (pl.: Fuxli)?

Szerintem jó ötlet az Etalon: 4 neves szekszárdi borászat összeállt, és készített egy egyszeri, közös házasítást. Az eredmény egy komoly, ízig-vérig szekszárdi vörösbor. Bár a Fuxli nem “nagy bor”, inkább egy könnyed beszélgetős vagy gasztrobor, a jelentősége szerintem nagyobb lehet, mint az Etalonnak. Ehhez az kell, hogy évről-évre tudjuk tartani a minőséget és hogy, ha minden jól megy, még több termelő csatlakozzon hozzánk.

Mi lesz szerinted a meghatározó stílus vagy szőlőfajta 5-10 év múlva Szekszárdon?

Szerintem a stílus mindig lassan formálódik: finomodik a hordóhasználat, előtérbe kerül a gyümölcsösség. A szőlőfajtákat tekintve én úgy érzem, hogy a kékfrankos és a kadarka azok, amikbe energiát szeretnék fektetni.

Miben látod a Szekszárdi borturizmus fejlődésének a feltételét?

Szerintem azon az úton kell haladnunk, amin az elmúlt öt évben elindultunk. Szekszárdra lejutni, hála az M6-osnak, már nagyon egyszerű. A hozzánk látogatóknak jó programokat, éttermeket, borászatokat, szálláshelyeket kell nyújtanunk. Szerencsére már számos jó példa van: nagyon színvonalas a Szekszárdi Szüreti Napok, A Kávé Házát az ország kávézójának választották, a borászatok is egyre profibb vendéglátást nyújtanak. Igyekszünk mi is hozzátenni a magunkét: idén már másodszor rendezzünk meg az Iván-völgyi Kadarka túrát, június 23-24-én. Két napon át 10 borász mutatja meg a Kadarkáját és egy könnyedebb borát, mellé helyben sütött falatokat kínálunk, mindezt a napsütötte Iván-völgyben. Szombatra a városba Szt. Iván napi tűzgyújtást és koncertet szervezünk. Minden további információt a www.facebook.com/ivanvolgy címen olvashatnak az érdeklődők.

Divatos lett Szekszárd az utóbbi 1-2 évben. Minek tulajdonítod, hogy mára már sok borkedvelő legkedvesebb borvidékeként van számon tartva?

Nagyon örülök, hogy sokan így látják! Ennek a sikernek közvetlen és indirekt okai is vannak, de ezeket hadd ne én soroljam fel. Inkább koncentráljunk a még előttünk álló feladatokra!