Ez a bor olyan, mint a közmondásos fradikolbász: mindent bele! Nem igazán értem ezt a koncepciót. Fajtajelleg természetesen nulla marad benne, kézzel fogható előnyét nem érzem, maximum annyi lehet, hogy az évjáratok negatív hatásait csökkenteni tudják az arányok finomítgatásával. Persze van ellenpélda is a nagyvilágban sikeres, nagy tételszámú házasításra, ott van mindjárt a Châteauneuf-du-Pape, ahol akár 13 szőlőfajtából is szemezgethetnek, de ott elsősorban a Grenache, másodsorban a Syrah domináns, a többi inkább csak fűszerezés. Elképesztő tapasztalat áll rendelkezésre, hogy melyik szőlő milyen tulajdonságát befolyásolja a végső házasításnak. Sajnos messze még az út odáig..
Színe barnás árnyalatú, sötét vörös. A pohárból öreg bútor illata árad, kicsit szárazfa hatású, gyümölcsből a pirosbogyós jellegzetességek tűnnek fel. Teste nem túl nagy, a tannin a kortyközépben nem olyan hangsúlyos, mint a lecsengésben. A nem túl erős savérzete miatt azonban a csersav így is majdnem érzékelhetetlenné teszi a gyümölcsös aromákat. Poros hatást hagy a szájpadlásban, szó szerint olyan, mintha a szél homokot fújt volna a számba. Gyümölcsöket csak tompán éreztem belőle, feketebogyósok voltak benne, de azt egy jó adag földes, poros, fás íz kombináció rendesen elfedte. Nagy hibákat nem tartalmazó, de unalmas bor. A palack vége felé azért csak találtam valamit, amivel lecsúszott: étcsokoládéval egész jó párost alkot. Nem igazán találom a helyét a mindennapjaimban ennek a bornak, mert egyfelől akár kellemes kísérője is lehetne egy pörköltnek vagy egy töményebb húsételnek, másfelől viszont erre a célra találok olcsóbban is ilyen minőségi kategóriájú bort. 4 pont (80)
