Talán a legkomolyabb pedigrével rendelkező hazai reprezentánsa a fajtának. Számos helyen méltatták már, bár kapott nem egyszer olyan kritikát is, amit jónéhány más magyar (és nemzetközi) chardonnayt is megillet, miszerint a fától gyakran nem látni az erdőt. Garyvee majd minden…

A pocsék húsvéti időjárást két palack balatoni bor társaságában próbáltam kiböjtölni, gondoltam, ha már az ablakon nem süt be a nap, akkor legalább a pohárból jöjjön valami nyári hangulat. A Balaton mindkét partján szinte az össze jelentős termelő jó áron palackoz…

Ha a Kislaki Bormanufaktúra korai borait néha az a kritika illette, hogy a hordó túl nagy dominanciával bír, akkor ezt a tézist szép lassan el is lehet felejteni. Ilyen intenzíven gyümölcsös, jó értelemben puritán, hibamentes vörösborral nem sűrűn találkoztam mostanában. Színe…

Nem is olyan rég még nem igazán gondoltam azt a Balatonboglári borvidékről, hogy országos szinten top vörös borok fognak termelni. Csakhogy szerencsére voltak olyan borászok - elsőnek a Konyári família, nem sokkal utána Légli Géza bormanufaktúrája - akik nem vesződtek sokat a…

Napok óta benne vagyunk a kánikulában, ilyenkor számomra különösen érdekessé válnak az ezer körüli reduktív fehérek. Ebben a pokoli melegben inkább a mennyiség van előtérben az esti hűsítő fröccsözések miatt, ezért a jó savú, gyümölcsös, könnyedebb hangvételű borokat…

A fröccsözés elég megosztó tud lenni. Van, aki szerint bűn “felvizezni” a bort, értéktelen üdítővé degradálni egy nagyszerű nedűt. Mások igazi magyar hagyományt látnak benne. Megint mások - és ebbe a csoportba tartozom én is - nem ideologizálják túl a dolgot, egyszerűen…

E blog hasábjain sokszor fog szó esni Légli Gézáról és a Kislaki bormanufaktúra borairól, lévén a legkedvesebb borászaim szűk táborába tartozik Géza is. Kiemelkedő borásznak tartom, egyaránt erős fehér és vörös felhozatallal. Ami a legfontosabb, nemcsak a magasabb…