A pocsék húsvéti időjárást két palack balatoni bor társaságában próbáltam kiböjtölni, gondoltam, ha már az ablakon nem süt be a nap, akkor legalább a pohárból jöjjön valami nyári hangulat. A Balaton mindkét partján szinte az össze jelentős termelő jó áron palackoz sokszor élvezetesnek bizonyuló chardonnaykat. Fontos szegmens ez, elég sok étteremben és szórakozóhelyen az ilyen és ehhez hasonló borok alakítják a kínálat derékhadát, így nem mindegy, mivel is találkozik a bor iránt érdeklődő publikum. Így az olcsó - és remélhetőleg jó - borvadászat jegyében kidugóztam két palackot, egy északi és egy déli parti neves termelő keze gyümölcsét.

Konyári Chardonnay 2012
Egészen világos, áttetszőbe hajló citrom szín, amit a kissé soknak tűnő maradék széndioxid egészen buborékossá, majdhogynem habossá dúsít. Illatát gyümülcsök vezérlik, bár van benne egy kicsit gely cukorkás aroma is. Lehet, hogy a fajélesztő az oka, mert ehhez hasonló tuttifruttis ízek elég sok roséban is megjelennek. Nem várt módon hosszú az utóíze, de kicsit üres, nincs semmi koncentráció és a savai sem elég pengék. Ebben a kategóriában egy fontos adalék: fröccsnek egészen kiváló lesz a nyári estékre. Amennyire emlékszem, a család másik pincéjének tavalyi alap chardonnay-ja picit mintha jobban esett volna. Eléri a 4 pontot (80).

Figula Chardonnay 2012
Világos arany színe sokkal koncentráltabbnak tűnik, mint a Konyári féle. Illata visszafogott, barackos, hársvirágos, mézes. A korty egyértelműen tömörebb és sokrétűbb, mint a Konyári, de élvezeti értékét rontja a cseres aroma, amit erőteljesebbnek éreztem, mint amennyi jólesett volna. A korty közepe tartalmasabb, de a vége kiüresedik és kicsit oxidált-öregecske utóízbe vált, semmi frissesség nem marad a végére. Úgy érzem, ennek a bornak nem igazán használt a hordó, egy ilyen alapanyag talán a tisztán tartályos változatában tud leginkább érvényesülni. Iható, de mérföldekre van a pince legjobb boraitól, például a Szilénusztól. 3-4 pont között (79).