Négy éve jelent meg ez a blogbejegyzés és a folytatásai, azóta többször is újra olvastam. Bődületes marhaságnak tartom a magas alkohol miatt fanyalgókat, azt, hogy egy akármilyen hazai bort Amaronehoz hasonlítsanak, az már végképp röhej kategória. Az alkohol szint az csak egy…

Az egyik legocsmányabb hónap a február, ködös, sötét és hideg, ezért különösen örülök, hogy boros szempontból ritka felvillanyozó hónapot zártam. Ugye ott volt a mátrai túra, aztán a Furmint Február és alighogy helyrejött a fogínyem a furmintokban megbújó penge savak…

Sajnos a nagy karácsonytól újévig tartó dorbézolásnak csúnyán keresztbe tett egy kiadós influenza hullám a családban, de azért így is akadt néhány csúcspont a vacsorák előtt, alatt és után. Elsősorban édes vonalon jöttek a komolyabb élmények, a posztban szereplő pároson…

Az első részben a borok leírására helyeztem a hangsúlyt, ebben a részben inkább a következtetések levonásáé lesz a terep. Az estét Piemont egyik legkiemelkedőbb termelőjével, Roberto Voerzioval folytattuk: a Barbera Cerreto 2004-nél azonnal detektálható volt a korosabb, érettebb…

Tar Ferenc a riesling.hu már nem is olyan újsütetű tulajdonosa nem kis missziót vállalt fel, amikor az oldal továbbvitele mellett egy testvéroldalt rendelt az első mellé, nevezetesen a finewines.hu-t (a hazánkban nem igazán hozzáférhető borvidékek megismertetése miatt).…

Ha nem csal az emlékezetem, Takács Lajos azt mondta erről a boráról, hogy ez eddig a legsikerültebb portékája. Ha tényleg ez a legjobb bor a Hollóvár szortimentben, akkor vagy én vagyok nagyon faszájú, vagy csak épp ez a palack nem volt csúcsformában ezúttal. Furcsa illat. Ez…

Azt kell, hogy mondjam, a sok hiányosság mellett egész jól áll a szénánk és nem máshol, mint a lowbudget kategóriában. Egy ideje vizionálják különféle helyeken, hogy a belépő borok kategóriájában (3-5 euro vagy 800-1500 forint) az újvilági borgyárak úthengere (mint például…

Ha van lerágott csontja a magyar borkedvelő közösségnek, akkor ez a téma biztosan az. Jó néhány éve nő a tábora azoknak, akik szerint a - korábbi munkájukkal elévülhetetlen érdemeket kivívó- villányi sztárok az utóbbi időkben nem igazán a kimagasló minőségükkel, sokkal…

Kész érzelmi hullámvasút volt ezzel a borral eltöltött öt nap. Az első napi, háromszori átkóstolás után annyi kérdőjel maradt bennem, hogy a maradék fél litert egydecisekbe légmentesen lezárva, visszaraktam a hűtőbe pihenni, lesz, ami lesz alapon. Szeretem az unkonvencionális…

Németh Attila sosem úszott igazán a rivaldafényben, de mostanság tényleg eltűnt, mint Petőfi a ködben. Rá is kerestem, hogy hol, milyen rendezvényen találkozhatott vele mostanában a lelkes publikum, de nem nagyon találtam semmit. Se egy interjú, se egy újságcikk. Semmi.Talán az…

A múltkori rajnaizás legjobbjaként, úgy éreztem kijár neki egy külön bejegyzés. Már a nyolcadik Molitor generáció űzi a borász mesterséget a Mosel völgyben. 38 hektárjukkal a közép moseli vidék legnagyobb borászatként jegyzik őket, de szerencsére a mennyiség nem megy a…

Rég nem volt rajnais bejegyzésem, az okát nem tudom, de most hirtelen jó néhányról készítettem leírást. Hat bor nyílt ki egyszerre, a legjobbnak megint külön posztot tartok fent, a többiek együtt, ebben a bejegyzésben kerülnek górcső alá. Rajnai vonalon eddig nem sok csalódás…

Ezt is a kékfrankos sorban kóstoltam, de úgy éreztem, hogy egyértelműen megérdemel egy saját posztot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szimatolási fázisban egyértelműen el lehetett különíteni a két Weninger bort a másik kettőtől, mivel színre és illatra is annyival…

Soproni kóstolót tartottunk nemrégiben, kékfrankos vonalon mozogtunk elsősorban, egy kakukktojás volt rejtve a sorba, ami viszont nálam akkorát szólt, hogy egy külön posztban írok majd róla. Röviden összefoglalnám az előéletemet a soproni borok kapcsán, csak a kontextus végett:…

Bármerre is vetődök a veronai borvidéken, csak úgy hemzsegnek a sokadik generációs családi pincészetek. Ez valahogy nekem bizakodásra ad okot. Persze nagyon fontos a hitelesség dolgában a lehető legtermészetesebb gazdálkodás, vagy a terroir őszinte faggatása is, de nekem valahogy…