Németh Attila sosem úszott igazán a rivaldafényben, de mostanság tényleg eltűnt, mint Petőfi a ködben. Rá is kerestem, hogy hol, milyen rendezvényen találkozhatott vele mostanában a lelkes publikum, de nem nagyon találtam semmit. Se egy interjú, se egy újságcikk. Semmi.
Talán az volt az utolsó, amit hallottam róla, hogy kivált a tőkéstársak közül, de még az okokról sem hallottam részleteket. Na meg azt, hogy a már nem is olyan új vállalkozásával, a Tokaj Alana boraival lenyűgözött jó néhány hardcore borkedvelőt, de hát az is csak egy nagyon szűk körnek okoz idehaza élményeket, lévén, szinte az egész exportra van szánva. A gyöngyöstarjáni pincészet elég régóta bonyodalom mentes, fix szortimenttel lepi meg a kedves közönséget. A kínálat alján a Concubina nevű vörös és fehér házasítás áll, ezen felül van két-három dűlő válogatású vörös és fehérbor és a végén két késői szüretes muskotály. A bortársaságnál már a 2011-es évjáratában jár a Barnatanya Syrah, de mi most a 2009-essel tettünk egy próbát, ami határozottan kellemes meglepetés lett. Nem mintha alacsony várakozásokkal indultam volna, sőt éppen ellenkezőleg, elég magassal, amit még így is űberelni tudott.

Közepes tónusú, vörös szín. Illata nagyon ínycsiklandozó: feketeribizli, szeder, bors és édeskömény. Kortyolva szaftos, egyszerre terjengősen széles és virgoncan savas, olyan 3 gramm körüli maradékcukra van, ami érzékszervileg nem igen detektálható, viszont az egészet izgalmasabbá teszi. Aromái szépen érezhetők az első pillanattól a lecsengés végéig, a hordós jegyek nem zavarják meg az ízek maradéktalan élvezetét. Sokáig nem érdemes nyitva tárolni, mert a kezdeti bombasztikus illatára rátelepszik egy kis öregbútoros, lakkos vonulat, ami nem áll neki jól. Eléri a 7 pont alját (90). Totálisan jó vétel.