Mindig akkor jönnek a legkellemesebb meglepetések, amikor nem is számítok rá. Nem azt mondom, hogy nem gondolnám potens kékszőlőnek a kékfrankost, de azt hittem, hogy a jól bejáratott és kedvelt nevek mellett nem sok érdekességgel fogok találkozni ezen a délutánon. Vagy…

Mielőtt rátérnék az idei, számomra legnagyobb élményt nyújtó borok összegzésére, úgy érzem, helyénvaló még egyszer megemlíteni a mindennapok harcosait, a gyakran háromjegyű árcédulával ringbe szálló hétköznapi borok bajnokait. Ha a Hilltop harmadannyiért rak ki ugyanolyan…

Ezt is a kékfrankos sorban kóstoltam, de úgy éreztem, hogy egyértelműen megérdemel egy saját posztot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szimatolási fázisban egyértelműen el lehetett különíteni a két Weninger bort a másik kettőtől, mivel színre és illatra is annyival…

Soproni kóstolót tartottunk nemrégiben, kékfrankos vonalon mozogtunk elsősorban, egy kakukktojás volt rejtve a sorba, ami viszont nálam akkorát szólt, hogy egy külön posztban írok majd róla. Röviden összefoglalnám az előéletemet a soproni borok kapcsán, csak a kontextus végett:…

Talán a vörös-, és fehérboros posztok arányaiból lassan már kiderült, hogy elsősorban fehérborfogyasztó vagyok, kurtább is lett a második rész. Ennek ellenére igyekszem minél többféle stílussal megismerkedni, az idei lista is vegyes képet mutat, van benne dél-pannon, bordói…

Franz Weninger az egyik legszimpatikusabb borász, akivel eddig szerencsém volt beszélgetni. A legegyszerűbb - általa valószínűleg már tizezerszer megválaszolt - kérdésre is olyan elsöprő energiával és lelkesedéssel válaszol, hogy a borai kóstolása nélkül is sejthetjük, hogy a…