Soproni kóstolót tartottunk nemrégiben, kékfrankos vonalon mozogtunk elsősorban, egy kakukktojás volt rejtve a sorba, ami viszont nálam akkorát szólt, hogy egy külön posztban írok majd róla. Röviden összefoglalnám az előéletemet a soproni borok kapcsán, csak a kontextus végett: szinte a borok iránti érdeklődésem kezdete óta nekem Ráspi jelentette “a sopronit”, aztán szépen lassan kúszott fel mellé egy magasságra Franz Weninger, aki végül a surranópályán nemcsak, hogy beelőzte nálam Ráspit, hanem az utóbbi időben országos szinten is felért vörösben a topháromba. Luka Enikő viszont eleddig nem került a poharamba, nem tudtam mire számítsak majd. Hát meglepetés lett a vége.

Ráspi Kékfrankos 2008

Színe jóindulattal is csak silleresnek mondható, realistább szemlélődőnek vizezett hatású bornak tetszik. Illata is elég vérszegény, ribizli és cseresznye nyomokban, mellé mintha kis szénsav is maradt volna a palackban. Ízben zöldfűszerek és piros ribizli, teste karcsú-légies, savai rendben vannak, csersav szintje közelit a zéróhoz. Nem sok erénye mellett pozitívumként megjegyezhető, hogy lecsengése után szép tiszta érzetet hagy a szájpadlásban. Leleplezés után nekem nagy meglepetés és csalódás volt, mert egy 2010-es bortól (azt gondoltam róla, hogy ez csakis kétezertizes lehet) még elfogadtam volna ezt az alultáplált formát, de így keményebb kezű leszek. Életem leggyengébb Ráspija, elképzelhető, hogy a palackvariáció mocsarába gázoltunk ezúttal, de ez most nem több erős 3 pontnál (79). A Ráspi Kopár 2010-ből kevesebbe került, viszont sokkal szebb értékeket hordozott, mint emez.

Luka Kékfrankos 2010

Tömény, érett gyümölcsös, íntenzív illattal fogadott, amit eddig ráspisnak gondoltam, mostantól inkább soproniasnak fogom elkönyvelni. Szájban sokkal fajsúlyosabb darab, mint a Ráspi és a savak sem uralják el a kortyot. Zamataiban a fekete és pirosbogyós gyümölcsök ízét szép, sós ásványosság fogja keretbe, amit finoman kesernyés utóíz zár le. Szép bor, de ami még fontosabb, jó inni, stabil 5 pont (85). Szép teljesítmény 2010-ből, de ennyiért nem vennék belőle újra.

Weninger Kékfrankos 2009

Éles váltás, mintha egy másik fajta került volna a poharainkba. Sokkal sötétebb színe már sejteti, hogy kicsit nagyobb anyagsűrűségre váltottunk. Illatában ibolya, kis parfümösség és ribizli lekvár. Enyhén édes érzetű, telt korty, közepesnél is nagyobb test finom savakkal és annyi csersavval megáldva, amennyi még pont jólesik. Lecsengésében füstösség és fanyar étcsokis ízek dominálnak. Bivaly erős 6 pont (89), talán még a hetes sem lenne nagy túlzás. Óriási bestbuy, az egyik legjobb kvalitású alap kékfrankos (2500 Ft alatt), amihez valaha szerencsém volt. Nem tartom erősnek azt az állítást sem, ha azt mondom, nekem ez a legjobb.