Az első részben a borok leírására helyeztem a hangsúlyt, ebben a részben inkább a következtetések levonásáé lesz a terep. Az estét Piemont egyik legkiemelkedőbb termelőjével, Roberto Voerzioval folytattuk: a Barbera Cerreto 2004-nél azonnal detektálható volt a korosabb, érettebb illat, de véletlenül sem a fáradsága miatt, hanem a sokrétű és nagyon kellemes zamatok okán. Szálkamentessége az első szippantással nyilvánvalóvá vált, a hordó csak egy végtelenül finom és szerethető tejszínességgel bolondítja meg a gyümölcsös, virágos aromákat. Szájban érezhetően egy mérettel nagyobb és szélesebb, mint az előzőek. Hosszú lecsengéssel az este talán legjobb bora számomra, és az egyetlen, amire már most simán ki lehet osztani egy 8-ast, mert ez bizony vastagon klasszis bor. Ezután következett a Nebbiolo St. Francesco 2001, melynek illatában egyértelműen fűszeres-húsos animális jegyek uralkodnak. Szájban a korty sokáig szépen tartja magát, friss savas jelenléttel, de a végére nagyon el kezd húzni a cser a szájban. Sajnos vagy inkább szerencsére az előző ital annyira levett a lábamról, hogy erre szinte semmi időm nem maradt, így nem éreztem akkora durranásnak, de így is rendkívüli tétel volt. A barolok ezek után már nagy élvezetet nem nyújtottak számomra, inkább csak a nagyság lehetőségét villantották fel néhány röpke pillanatra. A Vajra baroloi nekem jobban tetszettek mint a két Ascheri, illetve az Elio Altare 2008-asa eddig olyan iszonyatos potenciált sejtet, amit nagyon ritkán érzek ennyire biztosnak, de most nem tudnék két pohárral meginni belőle. Ha egyet választhatnék, amit most kellene kidugóznom, azt hiszem, hogy a Vajra Barolo Bricco delle Viole 2009 lenne az. Friss, de sokrétű, málnaillattal dominált buké. A tanin és a sav szebben beépül a szerkezetbe, mint az előzőeknél, de még egyértelműen ez is nagyon érdes. Utóíze sűrűbb, a gyümölcsök inkább likőrösebb, lekvárosabb formában villannak fel, ami mellé szépen felzárkóznak a dohányos és fűszeres zamatok is. Talán ez volt a legmagabiztosabb bor a sorban a Voerzio borok után, 7-8 pont között.
Vásárlási tanácsadás szigorúan saját ízlésem által vezérelve: barolot, aki csak ismerkedik vele, ne nagyon vegyen ismeretlenül, kivéve, ha van rá bőven kerete és ki tudja várni azt az 5-10 évet, mire kikel a pillangó a bábból. Az legalább biztosnak tűnik innen nézve, hogy kikel.. (Ez a borvidék már több évtizedes múlttal rendelkezik a boraik fejlődésének leírásával.) Lehet hazai borokkal is kisérletezgetni ilyen hosszú palackos érleléssel, de az igazából orosz rulett kategória. A piemonti borok gyűjtése egy takarékbetétre hajaz. Az elején be kell csengetni a nagy összegeket, de van rá garancia, hogy évek múlva kamatostul visszajöjjön minden. Aki a carpe diem jegyében itt és most akarja élvezni az életet, az ne vegyen barolot. Ennyi. Piemonti borokra egy hatalmas igen a válasz, a barolkokra csupán egy bizonytalan talán. Erről a csodálatos borvidékről ilyen kis merítéssel is lehet temérdek kiváló és karakteres bort találni, amit nem a borhűtő számára veszünk, hanem magunknak. Amit én jó szívvel ajánlanék bárkinek:
- Vajra Dolcetto D’Alba 2011 (4400 forint)
- Vajra Barbera D’Alba Superiore 2009 (6900 forint)
- Vajra Freisa KYÉ 2009 (6900 forint)
- Roberto Voerzio Barbera Cerreto 2004 (Árról nincs információm)
