Bármerre is vetődök a veronai borvidéken, csak úgy hemzsegnek a sokadik generációs családi pincészetek. Ez valahogy nekem bizakodásra ad okot. Persze nagyon fontos a hitelesség dolgában a lehető legtermészetesebb gazdálkodás, vagy a terroir őszinte faggatása is, de nekem valahogy mindig az egyik legnagyobb pluszt az nyújtja ebben a kérdésben, ha a sokadik generáció erőfeszítéseit látom a poharamban töltött bor mögött. Azt látom, hogy a befektetők jönnek-mennek, de a családi örökséget csak komolyabb becsben tartja az emberfia vagy lánya. A Tedeschi familia sem tegnap kezdte a gazdálkodást ezen a vidéken, hivatalosan Nicolò Tedeschi alapította a céget 1824-ben, de találtak iratokat melyek szerint egészen 1630-ig visszamenőleg birtokoltak kisebb-nagyobb területeket.
Borunk klasszikus Ripassa technológiával készült, akit érdekelnek a részletek itt olvashatnak róla. Sötétebb tónusú bíbor szín, a pohár szélein már-már feketébe hajlik. Illatában soproniakhoz hasonló erőteljes málna található, erdei illatokkal és egy csipetnyi ásványossággal. Ízében elsősorban cseresznye és feketeszeder tűnnek fel, kis füstölt sonkás animalitás is megjelenik benne. Szájban kellemes érzetű, közepes testtel, tanninjai szépen besimultak csak a lecsengésben szárítanak, de ott sem túlzóan, a savak szép keretet adnak az egésznek. Lecsengése közepes hosszuságú. Bár a Ripassát szokták bébi Amaroneként is emlegetni, jellegében nekem inkább közelebb állt az ez a bor a sima Valpolicellákhoz, mint a következő posztomban kivesézett Amaronehoz. Szép és jól fogyasztható bor, magabiztos 6 pont (88).