Az egri pincészetek közül, nem egy alkotott számomra egyszer-egyszer maradandót. De nagyon kurta lenne a lista azokról, akik rendszeresen nagy borélményben részesítettek. St. Andrea kifinomult stílusú és magas színvonalú bikavérjeit szinte mindig nagyon szeretem, de az egész szortimentet tekintve mégsem emelném a legnagyobb kedvenceim közé. Gál Lajoséktól rengeteg pazar olaszrizlinget ittam, de vörösben sosem kápráztattak el igazán. Az Orsolya pincészet az egyetlen, ahol sosem hibádzik semmi sem. Nem mondhatni, hogy nem ittam középszerűt tőlük, de gyengét soha, jellemzően az igazán klassztól az etalon szintig mozognak a skálámon. Fehérben sok éve már a leánykából készítenek néha meglepően komoly borokat.

Szépen csillogó, közepes intenzitású szalma sárga színnel tölti ki a poharat. Illatában sok összetevő szerepel szép harmóniában: egres, őszibarack, tejszín, pattogatott kukorica , virágpor és méz. Kortyolgatva a leghangsúlyosabb tulajdonsága a hihetetlen krémes érzete, de nem az a nehézkes hordós krémesség, hanem csak nagyon kellemes felszínű a szájpadlást simogatóan bevonja, de emellett a savai miatt frissítő hatású is. Izében szőlő, körte, gyógynövények és zöldfűszerek. Glicerines réteget hagy a szájban, ami citrusos és rendkívül friss érzetű. Leányka referencia bor, igen erős 6 pont (89)