Az előző hetet Dúzsi Tamással zártam, ezt most vele nyitom. Egy termelő, két bor, két abszolút külön világ. A pénteki egy korrekt, de egyszerű alapbor volt, ez pedig a csúcs Dúzsiéktól. A Görögszó dűlőből származik ez a házasítás, amiben Cabernet Franc és Sauvignon található. Ez a dűlő egyébként arról kapta a nevét, hogy anno Görög-keleti szerzetesek éltek ezen a vidéken.
Színe valahol a sötét rubin és a téglás gránát közötti árnyalatokban pompázik. Pohárban pörgetve már lehet következtetni a beltartalom súlyosságára: szép mozgású, a nedű lassan, komótosan hömpölyög le a pohár faláról. Intenzív, sokrétűen gyümölcsös illatát a fekete ribizli vezeti, túlérett, de nem lekváros formában. A fekete ribizli mellett a szilva is hangsúlyossá válik némi keserűcsokis fűszerezéssel. Meglepően friss hatású, nem mondhatnám sem nehéznek, sem túl tömörnek. Ráadásul nem csak a nevében mediterrán. Lecsengése szép hosszú, nem uralkodik el rajta a tannin, emellett gyümölcsösen sűrű és kissé édeskés. Húsvéti sonka mellé kifogástalan párosításnak bizonyult. Próbaképpen a bor egy részét kóstoltam dekantálás után is; szerencsére nem töltöttem át túl sokat a dekantálóba, mert nem tett hozzá semmi pluszt a levegőztetés, viszont a gyümölcsösségéből sokat veszített.
Most hirtelen talán csak a Heimann Barbárja jutna eszembe, ami hasonló élményt nyújtott a nemrég lezajlott Vincén, ahol pedig nem kevés mintát kóstoltam ebből a kategóriából. Sok volt a nagytestű, komplex és arányos bor, de olyan, ami kifejezetten jólesett, az ritkaság volt. Dúzsi Tamástól gyakran lehet azt hallani, amikor a borairól beszél, hogy “nem baj, ha a komolyzenének is szép a dallama”. Ennél jobb gondolattal nem is lehetne zárni ezt a leírást. Magabiztos 7 pont (90).
Egy kis görög hangulat a végére.