Névnapozásra akartunk egy kis olasz hangulatot varázsolni otthonra, így az egyik kedvenc ételem mellé egy Rómából hozott vöröset nyitottam. Sok mindent nem találtam róla a neten, a boltban pedig, amikor vettem, nem volt időm kérdezősködni, lévén zárás előtt egy perccel futottam be és hirtelen felindulásból ezt kaptam le a polcról. Ilyen előzmények mellett nem voltak túl nagy elvárásaim, de ezúttal szerencsém volt, vakon is egy elég szép bort emeltem le.

A bor:

Illatában szilva és meggy dominálnak, meglehetősen üde érzetű, súlyos hordós jegyeknek a nyomát sem láttam, illetve szimatoltam. Világos bíbor színe is a frissesség érzetét erősíti, feketés vagy sötétbarnás árnyalatokat hírből sem ismer, megjelenése a kadarka-kékrankos-merlot vonalon mozog. Szájban ezek után már semmi meglepetés nem ér, közepes teste szépen magába öleli a tanint, mellette a savak sem hagyják ellustulni a bort, fogyasztásra ösztökélnek. Nem az a típus, amiből egy deci már elég lenne. Elegáns és arányos, elsősorban olasz tészták mellé vagy akár magában is ajánlanám. Éppen hogy, de azért eléri a 6 pontot (86).

A recept ezúttal egy vendég szakács (a kedves feleségem) tollából illetve fakanalából származik.

Az étel:

Hozzávalók (4 személyre):

16 db (egy nagy doboz) Barilla vagy más, lehetőleg olasz márkájú canelloni
15 dkg reszelt parmezán

Bolognai szósz:
1 kg borjú lapocka - darálva
4 nagyszemű paradicsom vagy 4 dl paradicsom konzerv
2 közepes, friss sárgarépa
4 gerezd fokhagyma
2 fej vöröshagyma
1 dl olíva olaj
csipet só, bors - ízlés szerint
Sajt szósz:
30 dkg reszelt mozarella
3 dl tej
2 dl főzőtejszín

Elkészítési javaslat (roppant egyszerű):

1. A töltelékhez serpenyőben felforrósítjuk az olíva olajat és megpirítjuk a finomra vágott vöröshagymát.

2. Amikor a hagyma megüvegesedett, rádobjuk a szétnyomkodott fokhagymákat 5 percre (nem szabad a v.hagymával egyszerre elkezdeni pirítani, mert a fokhagyma megkeseredik, ha sokáig sütjük).

3. Ezek után hozzáadjuk a darált hús. Ha már a hús fehér színűre főtt és darabjaira esik, jöhet a paradicsom, a finomra reszelt sárgarépa és a fűszerek. Az egészet összepirítjuk/főzzük, kb. 30-40 percig.

3. A canellonit eközben sós vízben első forrásig főzzük (kis kanál sós, vajas vagy olajos vízben, hogy ne tapadjon össze), majd hideg vízzel leöblítjük. Egyenként elkezdjük a kész szósszal megtölteni őket (javasolt a kis teáskanál, az könnyedén belefér a tésztába, mint töltőeszköz) és egy közepes magasságú, kivajazott sütőedénybe egymás mellé helyezzük.

Szósz:
A tejet és a tejszínt egy lábasban felforraljuk, majd apránként hozzáadjuk a reszelt mozzarellát, míg teljesen fel nem olvad. Ha kész, ráöntjük a tálban szépen elhelyezett canellonik tetejére, hogy félig ellepje őket.

Az egészet lefedve, előmelegített sütőben nagyjából fél órát sütjük 180-200 (közepes) hőfokon, majd a fedést levéve még 10 percig sütjük. Ha kész, vegyük ki a sütőből a tésztát és ha képesek vagyunk megállni, akkor várjunk kb 15 percet, hogy hűljön, így jobban összeáll a tészta és a töltelék és könnyen kivehetők a kis hengerkék a tálból, anélkül, hogy szétesnének.. 

Tálalás után megszórjuk parmezánnal és egy kis friss bazsalikommal.

Étkezésünk mellé kiváló zenei aláfestést nyújthat a következő előadó:

Louis Prima - Just a Gigolo

Mindenkinek fergeteges, olaszos jó étvágyat kívánunk!