Nagyobb ünnep volt nemrég, az 5. házassági évfordulónk, így hát kidugózásra került az egyik - számomra legértékesebb és legféltettebb - darabja a készletemnek. Az utóbbi időben többször volt szerencsém kóstolni, de mindig csak kis mennyiségben és hosszú sor részeként. A klasszis mivoltáról eddig sem volt szemernyi kétségem sem, de egy nagyobb lélegzetvételű írással szerettem volna várni addig, amíg egy egész üveggel nem találkozok. Így aztán nyugodt szívvel osztom ki a lassan féléves blogom első 9 pontos értékelését.
Színe egy 6 puttonyoshoz képest fiatalos, közepes intenzitású arany szín, szépen csillogó felszínnel. Illata orbitális, nagyon komplex, benne mazsola, kajszi, bodza és nektarin. Néhány nappal előtte volt szerencsém újra a Szepsy Cuvee 2007-hez, ahhoz viszonyítva több rétegű és sziporkázóbb, de nem olyan tömör, mint amaz volt. Ízében tovább folytatódik a parádé, néha nehéz elhinni, mennyi minden tud egyetlen kortyba préselődni: aszaltgyümölcsök, baracklekvár, fehércsoki, vanília, mézes-krémes és fahéjas kalács. Nagyon játékos bor, egymást váltogatják az ízkombinációk és azok intenzitásai. Kiismerhetetlenül sokízű, egy korty után érzek valamit, aztán a következőben már nem. Teste természetesen nagyon nagy, de olyan savakkal, ami itt van, úgy érzem, még egy tömör betont is mozgásba tudna lendíteni. Lecsengése hosszú és sziporkázó. A legjobb aszúk dicsőség tablóján a helye, ez nem lehet kérdéses. 9 pont (96)
