Kedvelem az éles kontrasztokat, nem ritka, hogy nagyon komoly borok előtt/után kevésbé nagyra törőket vizslatok. Érdekesnek találom ezeket a minőségi ugrálásokat. Egy igazi csúcsborról szóló poszt után most egy gyors csukafejessel olyan ár és minőségi kategóriába vetjük magunkat, ahol kellő tapasztalat hiányában könnyen mellé nyúlhat a gyanútlan fogyasztó, de szerencsére ez most nem történt meg.

Akár ikrek is lehetnének a poszt szereplői, annyira hasonlóak egymáshoz. Izgalom nélküli korrekt kis borok. A fehér szortiment egyes tagjait nem is olyan könnyű megkülönböztetni egymástól, de ettől függetlenül nem bánnám, ha ezek képviselnék a boltokban kapható palackozott borok minőségének legalsóbb szintjét. Sajnos messze van ez még a kínálati gödör aljától..

Chardonnay:
Vékony, könnyű bor, inkább olaszrizlinges, mintsem chardonnay-s jellegzetességekkel. Összességében elfogadható, önállóan fogyasztva nem sok örömet okoz, viszont klassz fröccsbor. Ha figyelembe vesszük az árát, akkor nem is kérdés, hogy az idei nem kevés mintából a “legjobb ár-értékű fröccsbor” díját megkaphatná. Ehhez azért kellet az akciós 500 Ft-os ár is. 3 pont (78)

Irsai Olivér:
Hasonló kvalitásokkal bír, mint az előző társa, de a kedvesebb savkészlet és a tipikusan finom primer szőlő ízű-szagú Irsai karakter hozzáad egy jelentős élvezeti értéket. Őt már szóda nélkül is merem ajánlani. Árához képest is szép minőségben, már 7-800 Ft körül kapható, szinte bárhol. Hamar elfogyott. Eléri a 4 pontot (80)