Múlt héten már hirtelen felindulásból írtam egy nyúlfarknyit a facebookon, most következhet a mélyelemzés róla. Illetve nem fog, mert egyszerűen túl gyorsan és túl jó ízűen fogyott el a palack tartalma ahhoz, hogy ilyesmivel törődtem volna. Az az igazság, hogy itt nagyjából jól kiírtam magamból mindent. Érdekes, hogy mennyire másként hat egy bor a befogadóra, ha csak az ismerkedés, elemezgetés a kitűzött cél, vagy pusztán a gondtalan fogyasztás mint a mostani esetben. Most csak félmondatok és kisebb gondolatfoszlányok maradtak meg bennem: elképesztően szép mélyarany szín, édesfűszeres illat, ami egyből beindítja a pavlovi reflexeket. A korty telt, nagyon finom savakkal és valami pazar módon megjelenő krémes, fekete teás hangulatú ízvilággal. Ez tipikusan az a bor amit inni kell, nem nézegetni meg analizálgatni.

A címre visszautalva, most, hogy közeledik az évvége, igyekszem azokat a borokat legalább mégegyszer megkóstolni amelyek az idei évben nagyon tetszettek, de vagy csak kisebb porciókhoz volt szerencsém vagy muszáj még egy megerősítés róluk, mert ami ezzel a címmel megjelenik, azok biztosan fognak szerepelni a blog évvégi toplistáján.