Néhány hete itt kallódott már ez a jegyzet, épp kezdtem lemondani róla, hogy valaha is befejezem, de az előző poszt után érdekesebb kontextusba került ez az összevetés. Az általam tapasztaltak alapján nem túlzás azt állítani, hogy az észak spanyol borok jobban hasonlítanak dél-francia, elsősorban rhone völgyi társaikra, mint az egyéb spanyol borvidékek gyümölcseire. A házasítások összetevői is jobbára ugyanazok, mint a határ túloldalán, itt is a grenache dominál. Nem véletlen Priorat felfutása az utóbbi években, kevés olyan termőhely van, ahol a tiszta gyümölcs aromák ilyen szépen tudnak megjelenni a viszonylagos nagy sűrűség mellett. Ha van értelme használni a dzsúzos jelzőt vörösborokra, akkor ezekre lehet igazán; hihetetlen friss, primőrös gyümölcsösség jellemzi, de még véletlenül sem lehet mazsolás vagy lekváros jegyekkel találkozni.
A címszereplő bor szép, áttetsző, légies tónusú meggyszínben pompázik. Illatában a cabernet nyers ereje színeződik a grenache finom gyümölcseivel: málna, eper és cseresznye - leheletnyi vaníliával. Szájban tartalmas, a tannin határozott, de teljesen besimul a savak és a gyümölcsök mellé, tanítanivalóan elegáns és izmos egyszerre. Kicsit több, mint feleannyiért hozza a winespectator által fel, általunk kissé lemagasztalt Cosme Gigondas szintjét. 7 pont, azaz spanyol klasszis (90).