Szombaton zajlott le a Terra Hungarica első tematikus kóstoló rendezvénye a Gerbeaud házban.
Sajnos a szombat ismét munkanap volt, ezért a mester kurzusra nem, de a később kezdődő sétáló kóstolóra sikerült kijutnom. Kíváncsian vártam a rendezvényt, mert - bár kedvelem ezt a szőlőfajtát - véleményem szerint a nagy átlag sajnos a 3 és 5 pont közötti kategóriában mozog, ezért ritkán találkozni igazi különlegességgel. A kiállítók listája alapján most ennél többen reménykedtem. Szerencsére bejött a számításom, a borok többsége bőven tartogatott izgalmakat, sőt, néhány igazgyöngyszem is akadt közöttük.

10 borvidék 15 kiállítójának 45 borát lehetett fellelni és a rendezvény elnevezése ellenére nem csupán egy fajtával lehetett bővebb ismeretséget kötni, hanem mindjárt héttel is (Kékfrankos, Kadarka, Rubintos, Magyar Frankos, Zweigelt, St Laurent/Szentlőrinc). A főszereplő természetesen a Kékfrankos volt, hazánk legnagyobb területen termesztett szőlőfajtája. Magyarországon kívül ez a fajta csak Ausztriában és a többi szomszédos országban számít igazán jelentősnek. A Kékrankos hívei szerint egyedi ízvilágú, szép savgerinccel rendelkező  borok készíthetők belőle, másik viszont nem tekintik a nagy világfajtákkal egyenrangú fajtának, borait sokszor vékonynak titulálják. Személy szerint azt gondolom - és ez a rendezvény is megerősített ebben a véleményemben - hogy nem léteznek alacsonyabb rendű fajták; az ideális területen termesztett, jó borász által világra segített borok bármilyen összevetésben megállják a helyüket, főleg, miután nagyon úgy tűnik, hogy a természethű vagy organikus szemlélettel igazán egyedi karakterű, érdekes borok készülhetnek.

A rendezvényen készített leírásaimat két részletben fogom közölni, íme az első:

Karner Siller 2010
Ez, az egy éjszakán héjon tartott siller, közelebb áll egy könnyű vörösborhoz, mint egy átlagos sillerhez. Tiszta, híg meggylé színe frissességet sugároz, amit málnás illataromái tovább fokoznak. Ízében már kevésbé gyümölcsös, inkább sós ízek érvényesülnek benne. Érintésnyi, de észrevehető tannint tartalmaz, ami az utóízben is érezhető marad. Érdekesebb, mint a múlt heti Pósta Siller 2011, de nem olyan élvezetes fogyasztani. 5 pont (84)

Karner Vitézföld 2008
Halvány bíbor szín, épp csak egy árnyalattal sötétebb, mint az előző Siller. Nagyon kifinomult ribizli illatát enyhe vaníliás fűszerezés kíséri. Lecsengését picit elrontották számomra
kissé éles savai. 5 pont (85)


Karner Vitézföld 2009
Közép bíbor szín. Egyet léptünk felfelé, de nemcsak évjáratban. Mélyebb szín, nagyobb test, érettebb tannin. A kortyot lenyelve kicsit melegebb lesz a karaktere a magasabb alkohol tartalma miatt, de ez itt inkább csak fokozza a bor karakterességét. 6 pont (87)

Karner Tavaszföld 2008
Színe halvány rubin, téglás árnyalattal a szélén. Ha jól tudom, akkor az erről a dűlőről származó szőlőből csak Siller fog készülni a jövőben. Kár lenne. Számomra egyértelműen jobb volt a Vitézföldieknél. Illatát nagyon elegánsan átszövik a hordófűszerek, ici-pici túlérettséggel, de jól áll neki. Sokkal érezhetőbben és élvezhetőbben előjöttek itt a gyümölcs ízek. Kicsit édeskésnek tűnt, azt gondoltam, hogy a magasabb alkohol tartalom miatt éreztem ezt, de otthon megnéztem a bor adatait és szembesültem azzal, hogy a későbbi szüretelés hozományaként nemcsak az alkohol szintje lett magasabb (16%), maradt benne egy kis cukor is (7,5 g körül). Nagyon jól állt neki ez a stílus. 6 és 7 pont között, de most közelebb éreztem az előbbihez, ezért inkább 6 pont(89).

Pók Tamás Pajdos 2011 (hordóminta)
Nem teljesen tiszta rubin szín. Illata kicsit mesterséges érzetű, gyümölcsös zselécukorkára emlékeztetett. Az édes illat után ízében kissé kesernyésnek tűnt. Kicsit kusza még, nem látom, hogy mi lesz belőle, így most nem pontozom.

Pók Tamás Nagy Galagonyás 2009
Rubin vörös színnel nyit. Érdes érzetű, olyan jellegűre gondolok, mint amiket egy CF Sillerből lehet érezni, kicsit vad, erőteljes, de nem kellemetlen. Nem biztos, hogy vakon kóstolva Kékfrankosnak tippeltem volna. 5 pont (84)

Pók Tamás Nagy-Eged
Eger és egyben Magyarország egyik leghíresebb és leginkább nagyra tartott dűlőjéről származik.
Színben már a sötétebb tónusok felé haladunk. Piros és fekete bogyós illatok, elsősorban ribizli. Van benne egy csalános-gyógynövényes illataroma is, ami hasonlít egy kicsit a Ráspi Kopárra. Szép bor, bár én túl hangsúlyosnak éreztem a savait, azt hiszem, én erre érzékeny vagyok és emiatt többet is levonok a pontjaiból, mint kellene. Nekem ez most 5 pontra (86) volt elég.

Folytatása következik