Új-Zéland borászatának szíve a déli sziget északi csücskén fekvő Marlborough. Annak ellenére, hogy a hetvenes évek előtt gyakorlatilag nem volt itt egy talpalatnyi szőlő sem, ma már az ország szőlőinek nagyobb része ezen a borvidéken lelhető fel. A Sauvingon Blancnak elévülhetetlen érdeme van ebben a hihetetlen növekedésben, igaz a legjobb tételek a Cloudy Bay körzetből származnak, ezt a bort ettől néhány mérföldre délre, a Pegasus Bayben szüretelik.

Vizes citrom színe nem kölcsönöz neki komoly belépőt. Első szippantásra szőlő ízű, szénsavas üdítőital illata van. Hiperintenzív zöld illat árad belőle, de van benne egy kis érdekes, kénes-szúros-gyógyfürdős buké is. Nem sok gyümölcsöt lehet fellelni benne, “tipikus” vizes, vágott füves illata van, ami csak úgy hömpölyög elő.

Az első korty után azt gondoltam, hogy olyan, mint egy felturbózott Nyakas Irsai Olivér, recsegősebb savakkal és egy kis szénsavval, vagy mint egy alkoholos bodza szörp. Ízében a  trópusi gyümölcsök mellett érezhető még egy kis bodza és egres is. Negatívuma az enyhén mesterséges összhatás, pozitívuma a nagyon friss és üdítő élvezet, amit kapunk. Közepes lecsengésénél az íny környékén határozott citrom íz érezhető. Élvezetes, de nem emlékezetes bor. Erős 5 pont (85).