Rég nem volt rajnais bejegyzésem, az okát nem tudom, de most hirtelen jó néhányról készítettem leírást. Hat bor nyílt ki egyszerre, a legjobbnak megint külön posztot tartok fent, a többiek együtt, ebben a bejegyzésben kerülnek górcső alá. Rajnai vonalon eddig nem sok csalódás ért, de az igazán nagy élmények száma sem túl nagy, igaz ez inkább a relatív ritkább találkozásoknak köszönhető, mintsem a fajta kvalitásainak. Amit eddig tudtam, az most is megerősíttetett: az én ízlésvilágomban Moselnek nincs párja rajnai téren: erő és elegancia kéz a kézben és még nagyon finom is, ami azért nem elhanyagolható tényező.

Szentesi Öcsi Rajnai 2011

Az egész bor, kezdve a csavarzártól egészen a pezsgő frissességig áraszt magából egy laza, fiatalos stílust, ami nagyon jól áll neki. Illatát egy kicsit éretlen zöldalma buké vezeti, egy kissé oda nem illő kénes, gyógyízes jelleg kíséretében. Szájban kicsit karcsúnak hat, csontszáraz és eléggé savdomináns. Íze citrusos és zöldalmás, kis széndioxiddal megtámogatva. Egy napi nyitvatartás után jött egy kis komplexitás: déli gyümölcsös illatok és ízek, emellett a savak nem húztak annyira, mint a nyitás utáni órákban, a petrolos fajtajelleg is felismerhetőbbé vált benne. Tetszett a természetessége és élénksége, de a mélységek hiánya kétségtelenné teszi, hogy nem fog a felső ligában játszani. Az erős 5 pont (86) így is megvan és jó vétel.

Bott Frigyes Rajnai 2011

Bott Frigyest a fajta egyik legjobb hazai ismerőjének tartják, nem is minden alap nélkül. Totálisan más illattal fogadott, mint a Szentesi bor: súlyosabb és rétegzettebb, késői szüretes jegyekkel megtoldva, virágos, mézes, gyógyteás kanyarokkal. Szájban húsos érzetű, a korty kerek és tömör, picit túl sok cserességgel. Lecsengésében kellemesen kesernyés, grapefruitos ízek kényeztetnek. Másnapra az illatában előtolakodott a hordó, és telis-tele lett tejszínes krémességgel. 6 pont (87)

Tesco Selected 2010

Illatában rengeteg gyümölcs, barackos édesség érződik, ami szellőzve később sajnos kiegészül egy zselés cukorkára hajazó, édes-savanykás, mesterkélt és nem túl izgalmas illattal. Ízét a fehér húsú őszibarack aromái jellemzik, kis testű, jellegzetesnek mondható petrolos hatású. 4 pont (82) és jó vétel.

St Michelle Riesling 2010

A múltkori chardonnay után fellelkesültem és kíváncsi lettem, hogy a Pince alap (félédes) rizlingje mit mutat egy óvilági társaságban. Csalódásnak nem nevezném, de majdnem biztos vagyok benne, hogy a Dr Loosen pincészet tanácsadói nem sok figyelmet fordítanak a két pince közös prémium terméke (az Eroica) mellett ennek a tételnek. Első szippantásra zárkózott, de tömör illat fogad, benne savanyú zöldalma, krétás-agyagos ásványosság társaságában. Szájban első pillanatban kiderül a savhiány, egyszerűen kevés ennyi sav ilyen maradékcukor mellé. Az 5 pont (84) alját azért így is megcsípi.

Bakó Rajnai 2011

Az illata elég bizarr és akkor még finoman fogalmaztam. A sárgadinnyét még éppenséggel szívesen kiszagolom a pohárból, de utána valami egészen fura egyveleg jön a következőkből: gyümölcsös rágó, körömlakk, húsvéti locsoló kölni. Simán el tudnám képzelni ezt az illatot valami alsópolcos, újvilági technobornak. Reménykedtem a szellőztetés jótékony hatásában, de szinte semmit sem javult sem egy, sem két nap után. Kortyolgatva már jobb a helyzet, de nem egy könnyen tettem túl magam a szimatolás megpróbáltatásain. A kortyot egyértelműen meghatározza a lusta savassága, semmi dinamika nem jellemzi, váratlan kanyarokra itt már nem is számítottam, így az utóíz állottsága már meg sem lepett. Most kezdtem érteni, amikor Ambrus azt mondta, hogy a 2010-es évjárat náluk abszolút nem a kármentésről szólt, ugyanis a 2010-es olaszrizlingje nekem mérföldekkel jobbnak tűnt ennél a bornál. Az utóbbi idők egyik legnagyobb csalódása számomra, sajnos 4 pontnál (83) nem több.