Tavaly igazán jó hír érkezett az Oremus háza tájáról. Jó néhány év kihagyás után Bacsó Andrásék úgy döntöttek, hogy 2007-től újra a fókuszba kerül a Szamorodni. A jó hírű 2000-es után volt egy váltás a termékpiramisban, ami azt eredményezte, hogy a Késői szüret mellett már nem jutott hely a hasonló jellemzőkkel felvértezett Szamorodninak. A 2007-es évjáratú palack egy illusztris édesbor sor tagjaként fogyott el a tavaly karácsonyi ünnepek alatt, nem vallott szégyent az akár két-háromszor annyiba kerülő tételek mellett sem. A 2008-as évjárat erre tett még egy lapáttal.
Rendkívül csillogó, fiatalos, élénk arany szín. Illata is oly intenzív, hogy valósággal kiugrik a pohárból. Messziről is jól érezhető és élvezhető a borból felszálló illatfelhő. Brutálisan gyümölcsös, elsősorban kajszi, mellette déligyümölcsök és finom virágporosság. Egy leheletnyi mézességet ízleltem még, de semmi nyomát nem érezni émelyítő cukrosságnak. Teste közepes érzetű, könnyedség árad belőle, gyümölcsös hangsúlyban van az egész kortyközép, nektarin és kajszibarack fergeteg. A csersav egy finom kis teás fanyarságot csempész az összképbe. Savai nem sziporkáznak, de ezt a cukorszintet szépen körbeölelik. A bor felszíne sima és krémes. Az utóíz egy kissé üres a kortyközép ízkavalkádjához képest. Az amúgy remek 2007-es egyetlen nagyobb hiányát, a picit túlzó cserességet sikeresen maga mögött hagyja, nagyot lépett előre eleganciában ez a bor. Idén, a 2000 Ft körüli Tokaji édesborok között eddig ő tetszett a legjobban. Eléri 7 pontot (90), nagyon jó vétel.
