Repül az idő, percre pontosan 1 éve indítottam útjára a blogomat. Ez idő alatt megszületett több, mint 100 poszt (egészen pontosan ez a 116-odik), amennyit olvasni talán nem sok, írni annál inkább. Aminek örülök, hogy hétről-hétre növekszik az olvasótábor, aminek nem annyira, hogy a hozzászólási hajlandóság - tisztelet a kivételnek - még mindig nagyon kicsi. Ez alatt az egy év alatt néha csökkent az írásba vetett lelkesedésem (szerencsére az ivásba sosem), de mindig sikerült túllépnem a holtpontokon és nem telt hét anélkül, hogy ne írtam volna valamit. Jó dolog blogot írni, néha fárasztó, de többnyire élvezetes.
Az is inspirál, hogy néhány éve - a minőségi borok utáni érdeklődésem hajnalán - sokkal több olvasnivaló volt napi szinten a magyar blogtérben, könnyebb volt felvenni a fonalat. Én is így tettem, remélem egyszer eljön az a pont, amikor majd én is tudok egy kezdőrúgást adni valaki másnak. Sajnos fél évvel Albert Gazda után tavaly a müvalkesz is megszűnt, bár a GM-nél folytatják a jó írások közzétételét a szerzők (akik bővültek tehetséges, új szerzőkkel is), de a hozzászólások lehetőségének hiánya miatt a párbeszédek sajnos szinte teljesen leálltak a bloggerek és az olvasók között. Szerencsére jó ellenpélda a borrajongó, ahol elég sok érdekes eszmecsere fut a bejegyzések alatt. Remélem az írásaim színesítésével és az olvasószám bővülésével egyszer én is elérem azt, hogy ne csak egyirányú legyen az információáradat a bordogságon.
Az elmúlt egy év terméséből kiválasztottam néhány postomat, talán érdekes lehet azoknak, akik nem követik a blogot a kezdetektől. Annak ellenére, hogy valószínűleg jó néhány, sokak számára érdektelen dolog is kikerült, próbáltam változatos formában hozzányúlni a boros témakörhöz.
Az első posztomban rögtön egy kedvenccel nyitottam, végül is ezekről megy a legkönnyebben a diskurzus. A folytatásban aztán volt beszélgetés borászokkal, helyszíni beszámoló rendezvényekről, borhelyzet jelentés olaszországi étteremből, pincelátogatás, tokaji körkép, elmélkedés évjáratügyileg, dugókérdés sokadszorra. Írtam külföldi, itthon nehezebben hozzáférhető borokról, ha tehettem, mindig írtam a mögöttes dolgokról is, megpróbáltam nekem kedves, de magyar nyelven szinte nulla online anyaggal rendelkező borvidékekről is szélesíteni a látókört. Elmélkedtem kedvenc borászaim erősségein, vagy épp főzőcskézés közben készültek bor-étel párosítás jegyzetek, ami az egyik kedvenc témám. Sajnos ezekből nem annyi készült, amennyit én vagy talán mások szerettek volna, de reményeim szerint ez a jövőben majd változik.
Zárásul ezúton köszönöm az olvasónak a látogatásokat és főleg az eddigi hozzászólásokat!
