A Györgykovács borok két nagy elismert fegyverténye az évjáratokon átívelő egyenletes jó minőség és a hosszú érlelhetőség. Mivel igen zsenge korában nyitottunk rá, ezért a második tételt, ezúttal, sem megkérdőjelezni, sem megerősíteni nem fogom, de sajnos az elsőre, érzésem szerint kicsit rácáfolt ez a palack. A Györgykovács-Somló-Hárslevelű-2010 kvartettből egyértelműen az utolsó lett az uralkodó tényező. Ezzel a palackkal párhuzamosan nyitott három másik hárslevelű (Fekete 2007, Kreinbacher Nagy-Somlói Hárslevelű Selection 2011 és Hollóvár 2009) és a már megérdemelt dicséreteket bezsebelő SAP Juhfark is sokkal több mélységet és ízgazdagságot mutatott. Tudom, nem ildomos ilyen évjáratbeli különbségek mellett hasonlítgatni, de ez elsősorban fogyasztói blog, márpedig ezek a termelők jelenleg ezeket a boraikat helyezik a polcokra, tehát innen nézve ennek a csoportosításnak mégis létezik egy logikus vezérlőelve.
Már a színén is látszik, hogy nem egy drabális úthengerrel lesz dolgunk. Illatában a citrusok mellett klasszikus somlai sósság játszik szerepet. Szájban szinte ugyanazt kapjuk, amit az illat ígért, erős savakkal megtámogatva. Aromakészlete kissé szerény és akkor még árnyaltan fogalmaztam, erényként pedig a tisztaságot és az eleganciát jegyeztem fel. Lecsengésében olajos-szotyis ízek bukkannak fel. Másnap étel mellé kóstoltam, ott már sokkal élvezetesebb volt, a tanulság, hogy nincs túl savas bor, csak nem elég zsíros étel. 5 pont (85)
.
