A nemrég tartott házi somlai hárslevelű vaksor végére biggyesztettük ezt a bort, amolyan utánlövő bornak. Belövő borként használni dőreség lett volna, ezután az illat és ízbomba után a többi bor értékeit nehezen lehetett volna feltárni. Így viszont igazán volt lehetősége megmutatni oroszlánkarmait; olyan érzésem volt, mintha a sor egyes borainak erényeit egyetlen palackba sűrítették volna. Ez a bor mindent tudott, amit a sor egyes tételei, plusz még egyet, ami talán a legfontosabb, hogy igazi élmény volt fogyasztani.

Igazából, ha nem látom a címkéjét, akkor minden bizonnyal valamilyen házasításnak tippeltem volna, nem gondoltam, hogy ennyi karaktert és mélységet tud egy (nem igazán aromás) fajta belecsempészni a poharamba. Illata először kicsit túl tömény, kissé vilmoskörtés vonalon mozog, egy egészen rövid szellőzés után azonban teljesen kitisztul és nagyon szép illat kavalkádot mutat. Rendkívül sokszínű, van benne gyümölcsösség rendesen, mellette sauvignon blancos-vegetális aromák és olaszrizlinges mandulás-marcipános jegyek is, sőt még hűvös klímájú chardonnay-s, zöldalmás vonal is kibontakozik belőle. Lecsengése rendkívüli módon gazdag, és jóízű, olajosan vastag, mégsincs benne egy szemernyi nehézség vagy tompaság sem. Vigyázat, két embernek nem biztos, hogy elég egy palack, biztos, ami biztos alapon, jó tartalékban tartani egy második palackot.

Úgy látszik, minden évben lesz számomra egy kiemelkedő tétel a Somlói Apátsági Pincétől. Tavaly ez a tramini volt, ez most jó eséllyel a juhfark lesz. Életem legjobb juhfarkja és valószínűleg az egyik legjobb tétel eddig a pincétől. Brutál 7 pont (91) a minimum, amire értékelem.

Apró kis megjegyzés a végére, sosem szoktam mások véleményét vitatni, de azért érdekesnek tartom, hogy az idei Pannon Bormustrán, hogy nem ért el 80 pontot sem..