Adott a nyár valószínűleg utolsó tökéletes időjárással megáldott hétvégéje, egy helyszín, amit még fesztiválmentes napon is érdemes megnézni, és rengeteg zenei és gyerekprogram mellett két tucat olyan borászat, akik közül biztosan bárki talál kedvencet. A hely mégis szinte pangott az ürességtől. Az igaz ugyan, hogy egy kis hiba becsúszott, ugyanis ezzel teljesen egyazon időben zajlott az etyeki piknik, ami gyakorlatilag ugyanazzal az érdeklődő körrel számolhat, mint a skanzen borünnepe. Családdal, kisgyerekkel szinte csak ez a két nagyobb szabású rendezvény van Budapest környékén és sikerült még ezt a kettőt is egymásra szervezni. Ennek ellenére mégis elszomorító, hogy ilyen kevesen mozdulnak ki egy ilyen rendezvényre. Abszurd módon a falu múzeum az egyik legmodernebb boros rendezvény helyszín: korszerű beléptetés, tiptop mosdók, már csak egy babakocsibarát járda kellene és nem lenne egy szavam se. A két tucat termelő első hallásra nem sok egy ilyen rendezvényre, de nagyon magas itt az átlagszínvonal, főleg a kézműves szekcióból. Ezek mellett kint volt még például a Sauska és Dúzsi Tamás pincészete is.
Jegyzetek nélkül, emlékezetből ez a néhány bor ragadt meg a fejemben:
A Tokaj Nobilisnél az új, 2012-es Birtokbor hozta a szokásos szintet, remek alapozó a komolyabb tokaji szárazak irányába, a 2000 körüli kategóriában nagy riválisa házon belül a félszáraz Sárgamuskotály, ami évek óta egészen parádés ár-érték arányt hoz, az idei is simán 6 pontos lett. Ha jól tudom, a profi boxban kiosztanak valamiféle örökös bajnoki címet, nálam ez a muskotály az örökös “bestbuy bor” plecsnire bizton számíthatna. Évek óta iszom, talán ebből a borból fogy nálam a legtöbb palackkal, de még nem sikerült beleunnom. A 2012 Susogó annyira friss, hogy az alig egy hónapja a pincénél tett látogatásomkor még nem kóstoltam (beszámoló hamarosan), de már most nagy formában van, így a második év után nem panaszkodhatunk, hogy elkaszálták a csirke-mál furmintot és helyette lett a susogó, a maradék meg ment a birtokborba (a susogó a csirke-mál dűlő egy része). Ha így folytatódik, lehet, hogy megkérdőjeleződik a Barakonyi dűlő elsősége a pincénél. A Kikeletnél semmi újba nem futottam bele, az egyetlen meglepetés számomra, hogy a 2011-es Birtokbor tényleg nagyon szépen kikerekedett, igazi klasszis lett belőle. A Bott Pincénél, a száraz szekcióban már megint a 2011-es Határi Furmint tetszett a legjobban, hoztam is belőle, hamarosan alaposabban is kivesézem, illetve a 6 puttonyos aszújuk okozott még kisebb fajta katarzist lezárásként, azt hiszem, 2008-as volt.
Tényleg méltó felvezetése volt ez a a budai borfesztiválnak, nincsenek délelőttre matt részegséget elérő fesztiválozók, van helyette elég hely pihenni, lehet beszélgetni vagy elmélyültebben kóstolni is. Jó szívvel ajánlom, hogy jövőre sokkal több látogatója legyen ennek a remek hangulatú borünnepnek.
