A Furmint Február példaértékű rendezvény. És itt most nem, vagy nem csak arra gondolok, hogy ilyen méretben is tudnak minőségi rendezvénnyel kiállni (szerencsére ez ma már nem kuriózum a hazai boros világban), hanem arra, hogy az elmúlt pár évben több más, Magyarországon őshonos és létfontosságú szőlőfajta is megkapta (olaszrizling, kékfrankos) azóta a saját napját. Nem azt mondom, hogy minden itt indult el, de az úttörő szerep azért nyilvánvalónak látszik.
Még néhány fajta igazán megérdemelne magának hasonló napot - itt elsősorban a hárslevelűre és a kadarkára gondolok - és akkor tökéletes programkínálat állna elő a lelkes publikum számára.
A borok ismertetése előtt megosztanám néhány gondolatomat. Ezek nem konkrétan ennek a kóstolónak a következtetései, de újfent megerősítették az alábbi teóriáimat:
- Tokajban az édes borok még mindig eggyel magasabb minőségi kategóriát képviselnek, mint száraz társaik. Nem tudnék olyan (csúcs)termelőt mondani, akinek a legnagyobb száraz tétele mellé ne tudnék lerakni az asztalra egy még jobb, szebb aszút vagy szamorodnit. Ez persze nem baj, főleg nekem, aki élek-halok a maradékcukorért, de egyelőre nem látom tömegével a 8 pont vagy a fölötti nagy, száraz tokaji borokat.
- A hárslevelű is megbízhatóan hozza az olyan csúcsélményeket, mint a legjobb furmintok. Csak hogy aláhúzzam az előző állításomat néhány név: Szepsy Király, Demeter Zoltán Szerelmi, Kikelet Váti, Nobilis Barakonyi és Gizella Szil-völgy.
- Ha a dűlőket nem is tudom még kiszagolni a pohárból, az már most is látszik, hogy egymáshoz közeli és hasonló tulajdonságú dűlők borai közül kerül ki a kedvenceim egy igen nagy halmaza.
- Majdnem minden esetben egy minimális maradékcukor segíti a furmint legszebb arcát felfedni, szép egyensúlyt állítva be a magas savú furmintoknál, még ha konkrétan nem is érződik az édessége.
Nagyjából 60-70 bort kóstoltam meg, volt, ami nem hagyott mély nyomot, így úgy döntöttem, most csak egy tucatról írok, azokról, amelyek valamilyen okból érdekesnek bizonyultak számomra az este folyamán:
Patricius 2012 (Hordóminta):
Tipikus almás, furmintos, friss illat, más 2012-es hordómintáknál is tapasztalt déligyümölcsös ízvilággal. A Furmint üde megjelenési formája. Már várom a talákozást a lepalackozott változátavál.
Bodrog-Borműhely Lapis Furmint 2012 (Hordóminta):
Nem igazán szeretek hordómintákról vélményt alkotni, mert kicsit csalóka az összhatás, de ezt a bort sem hagyhattam ki. A savai sokkal szebben simulnak be, mint a pincészet hársaiban, a szokásos furmintos oldala mellett neki is bőven kijutott a déligyümölcsökből.
Kikelet Váti Furmint 2012 (Hordóminta): A legkedvesebb dűlőm, igaz, úgy vélem, a hárslevelűvel alkotott metszete az, ami a leginkább kihozza az enyediségét. Lehet, hogy unalmas háromszor egymás után ugyanazt olvasni, de itt is a déligyümölcsös ízeket tudnám kiemelni, bár itt ez nem akkora újdonság, lévén az igen sikeres 2009-es is jócskán mutatott ilyeneket.
Demeter Zoltán Kakas 2011:
A nap legjobb illata: barack, virágok, szépség és sok mélység. Szájban rendkívül tiszta érzetű, zéró cserességgel és nagyon szép savakkal.
Bott Határi 2011
Kiemelkedő illat mind örömfaktorban, mind komplexitásban, kortyolgatva nagyon szép egyvelegét mutatja a gyümölcsöknek és az ásványoknak.
Demetervin 2011
Intenzív, nyers erő van benne, ebben az évben dűlőválogatás nélkül a borász döntése alapján a dűlők ezúttal egyesítették erényeiket egy borban. Szerintem jó döntés volt.
Balassa Villő 2011
Abszolút csúcsbor, minden értelemben. Harmónia, egyensúly, ízek és illatok lenyűgöző egységben. Citromhéj, narancs és marcipán és még sok minden, amihez sokkal több időt kellene eltölteni felette. Úgy hiszem, még a veszettül magas ára sem fog eltántorítani a mélyebb ismerettség megszerzésétől.
Gizella Szil-völgy 2011
Mindig jó, minden körülmény között, akármilyen csúcsbort kóstolok előtte vagy utána, ez a bor gránitszoborként feszít a legjobbak között. Citrusok, zöldfűszerek, alma és agyagos ásványosság. Szép, hosszú és finom.
Fekete Béla 2007
Béla bácsi szerényen ácsorgott a pult mögött, közben két olyan bort tett le az asztalra, amelyek a legnagyobb rivaldafényt is teljes jogon kiérdemelték volna. A nyolcas is komoly darab volt, de ez már olyan szintű palackérettséget ért el, ami igazi kuriózummá tette a szememben. Egyből feliratkozott a “most wanted” listámra.
Hollóvár 2011
Sokkal gömbölyűbb, finomabb kis részletekkel, de nem olyan szédítő mélységekkel, mint az előző. Acéltartályban félszárazra erjedt ki, orrban tavaszi virágosrét, szájban gyümölcsös ásványosság.
AZ Kacsárd 2008
36g cukor mellett is inkább csak félszáraz érzetű, remek friss savakkal, klassz barackos illattal, picit túl sok cserességgel, kellemes színfoltja volt ennek a napnak.
Kvaszinger Bűvös 2011
Folyékony sütemény, kicsit puhány savakkal, de kit érdekel ilyen ízek mellett: kajszilekvár, vanília, mazsola és fekete tea. Komplett uzsonnás zacskó, akarom mondani üveg.
Más szerzők így látták:
A meghívásért köszönet a rendezőknek!
