Az előző évjárat után nagyon vártam az aktuális kiadást, de igazából egy teljesen más bort kaptam mint amire számítottam. Se a házasítás alkotói, sem a stílusa nem von semmi párhuzamot a két ital között. 2010-ben félédesre erjedt ki az olaszrizling és a veltelini kettőse, az évjárata és kategóriája talán legszerethetőbb darabja lett. A tavalyi évjárat száraz bort hozott a poharunkba, rizlingszilváni és cserszegi házasítása, súlyosabb alkohollal (14) és kevesebb vidámsággal. Illata nem túl intenzív, szellőzéssel sem sikerült túl sok mindent előcsalogatni belőle. Kortyolgatva széles érzetű, főleg a viszonylag egyszerűbb szőlőfajtákhoz képest, lendületes savakkal. Ízében nem sok gyümölcsösség van, inkább krémes, ásványos és gyógynövényes aromák bukkannak fel benne. Nekem pici csalódást hozott az előző évjárat után, szerkezetileg ugyan komolyabb képet mutat, amaz viszont élvezeti értékben simán lehengerli ezt. A tavalyiban a sav volt a leghangsúlyosabb alkotója a bornak, ezúttal sajnos az alkohol. Míg ott a maradékcukor selymessé varázsolta a kortyot, itt az alkohol sajnos elnyomja egy kicsit az illatát és az aromáit is. Lehet kicsit negatívnak hatok a leírásommal, de ez ne tévesszen meg senkit, korrekt áron nagyon tisztességes bor ez, egyszerűen csak nem erre számítottam a tavalyi után. Az 5 pont az nem kérdés (85) de számomra nagy öröm lenne, ha az előző stílusa maradna az iránymutató a jövőre nézve.