A hosszúra nyúlt elméleti bevezető után elindul a lényegi rész. Veneto egyik nagyágyúja, az Allegrini több száz éves múlttal büszkélkedhet, kifejezetten komoly borokkal is szolgálnak, nem ritkán szórják meg ezeket a külföldi oldalakon 90 pont feletti pontszámokkal. Ezt az alapborukat is egy becsületes 87-es pontszámmal honorálta a Winespectator.
Régóta vallom, hogy 6-10 eurós gasztró vörösbor kategóriában az olaszok verhetetlenek. Most se kellett csalódnom a sok próbát kiállt elméletemben. A BLIC (Egyensúly, Hossz, Intenzitás, Komplexitás) szerinti értékelési rendszerben nem gurítana nagyot ez az ital. Illatát és ízét is minimális számú jelzővel lehet jellemezni; nyúlfarknyi lecsengéssel bír, ellenben remek arányokkal rendelkezik. Erre a házasításra jellemző, gyönyörű meggy színben pompázik. Illatában cseresznyekompót és szilva. Szájban karcsú test, kevés tannin és élénk savak jellemzik.
Ez tipikusan egy olyan bor, amivel sokkal élvezetesebbé tehetjük az étkezéseinket és nem kell sokat törni a fejünket, hogy mit mivel párosítsunk. Igazából ezeknek a boroknak nincs akkora egyénisége, hogy ne tudnának szinte bármihez odasimulni. Ittam klasszikus pesztós tésztához, de ugyanúgy ment hot-doghoz is. Erős 5 pont (85).
