Nem mondom, hogy nagy ismerője voltam a Gróf Buttler boroknak anno, viszont amikkel találkoztam, ha tetszettek is sosem nyújtottak olyan feledhetetlen élményeket, mint sok más fogyasztónak. Az igencsak viharosan lezajlott tulajdonos váltás után, idén jelent meg a Bukolyi család új szortimentje, ami az Egerben igen elterjedt leányka és chardonnay mellett a címszereplő traminivel bővült. Szokás szerint úgy döntöttem, hogy az új kínálatot a termékpiramis aljával kezdem felfedezni.
Illata nem túl intenzív, van benne egy adag meghökkentő kölniszag, ami szellőztetéssel egy kellemesebb tavaszi virágos bukéba fordul. Alapos szagolgatással érezni lehet egy olajos, majdhogynem napozókrémes illatjegyet is (szakértők szerint a fajta egyik tipikus jegye igen erősen hajaz a nivea krémre). Szájban nem sziporkázik, nincs benne elegendő dinamika, savkészlete érezhető, de nem kölcsönöz elég tartást a bornak. Ízében a gyümölcsösségen kívül, ami citrusok és őszibarack formájában jelenik meg, egy finom cseresség érezhető, inkább csak színezi az összképet mintsem rátelepedne. A korty vége sem igazán tiszta, olivaolajos érzetet hagy maga után. Sajnos sok erényt nem tud felmutatni ez az ital, inkább a fajta sztereotipiáját (túl harsány) erősítő stílusjegyeket hordozza magában. Az ezernéhányszáz forintos árért cserébe elfogadható élményt nyújt, egy erősebb savgerinccel egészen szórakoztató bisztróbor lehetne. 4 pont (81)
