Még a kánikula utolsó napjaiban kutattam ezer körüli könnyedebb borokat és a címszereplő is belekerült a kosárba. A Somlói borvidék legnagyobb borászata ezidáig nem szerepelt a blogomon, sőt visszanézve eddig méltánytalanul kevés Somlói borról volt eddig szó, majd igyekszem pótolni a hiányosságokat. Ráadásul a Zenit fajtával meg egy mondat erejéig sem foglalkoztam, ez mondjuk nem meglepő, mert Figuláékon kívül nem sok pincészet palackoz ebből a magyar nemesítésű fajtából.
Első nap Irsaira hajazó illatjegyeket mutatott, második nap elkezdett kisimulni, gyümölcsök is előre törtek a pohárból, bodza és egres formában. Harmadnapra szép virágos arcát nyitotta ki, ekkor már inkább egy könnyű és hígabb Hárslevelűre hasonlított. Szájban két meghatározó tulajdonsága van, az élénk játékos savai és mellette a sós-citrusos mineralitással átitatott ízvilága. Klassz bor a mindennapokra, a nagyon fontos ezer alatti/körüli kategóriában. Stabil 4 pont (81)
