A tegnapi facebook-os dohogás (Szilágyi László hiánya miatt) után gondoltam, hogy kellene írnom valami pozitívat is erről a remek díjról, így összeszedtem hirtelen egy tucat jelöltet, akiket ilyen-olyan okok miatt érdemesnek tartanék a győzelemre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a többieket nem tartom érdemesnek a címre, de mindenkiért nem lehet ugyanúgy lelkesedni. Sok személyes kedvencem sem fér bele egy ilyen kurta válogatásba és az is előfordulhat, hogy mások teljesen más nevekből állítanák össze a javaslataikat. Szerintem pont ez a szép benne.

ABC sorrendben és szigorúan szubjektíven, csak az értékekre és nem a hiányosságokra koncentrálva szedtem össze a 12 nevet:

Balogh Zoltán - Somlói Apátsági Pince. Írhatnék sok okot, hogy miért került a listámra, de valamiért Zoliról ez a Gandi idézet jutott most eszembe: "Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl."

Bárdos Sarolta - Tokaj Nobilis. A legtradícionálisabb, ugyanakkor az egyik legmodernebb tokaji szortiment, mustként házasított furmint hárslevelűvel, félszáraz muskotállyal, önállóan palackozott kövérszőlővel, és még sok minden mással.

Berecz Stephanie - Tokaj Kikelet. A legjobb dűlős hárslevelűket és nem egyet a legjobb szamorodnikból innen kóstoltam. Az első dűlő, aminek a boraiba beleszerettem, a Váti, neki és a pincészet szőlészének, Berecz Zsoltnak köszönhető.

Bodó Judit - Bott Pince. A legletisztultabb furmintok szülőföldje. A 3 grácia annyit tett együtt hegyaljáért az utóbbi években, ami már önmagában elegendőnek kellene lennie a borvidék újbóli csúcsra emelkedéséhez.

Heimann Zoltán - Heimann Családi Birtok. Most nincsenek annyira reflektorfényben, olyan sok a feltörekvő kispincészet mindenfelé, de nem baj, pont ezért emelném ki őket. Ugyanis szerintem az sem könnyebb feladat, ha valaki évről-évre nagy palackszámban készíti a korrekt mindennapok borát és mellette a legjobb szekszárdi házasításokra is marad energia és akarat.

Légli Géza - Kislaki Bormanufaktúra. Termőre fordulnak az új ültetvények, gyűlnek a tapasztalatok, kopnak a hordók, szép lassan beérik a munka gyümölcse. Talán az egyetlen pince hazánkban, ami kétezer körül minden kategóriában tud élvezetes és egyedi borokat készíteni, legyen az fehér, rózsaszín, piros, vörös vagy buborékos. Plusz pont a csavarzáras tételekért és a világbajnok bodzaszörpért.

Losonci Bálint - Losonci Pince. A Mátrából simán elférne itt mindhárom tőkéstárs Németh Attila Gáborral karöltve, de valahol csak meg kell húzni a határt. A Mátrából az első választottam sokszínű palettájával, sok jól fogyasztható borával emelkedik ki a megfizethetőbb szegmensben is és a legszebb, magyar népmesékre hajazó címkéivel.

Szecskő Tamás - Szecskő Pince. Szinte minden bora magyar klasszis szintig emelkedik. A Julianna 2010-es évjárata nekem mérföldkő volt a mátrai borok vonatkozásában.

Tarnóczi Zoltán - Orsolya Pince. Kadarka, zweigelt, leányka, nem is sorolom tovább, hogy milyen sok fajtával értek kiemelkedő magasságokba. Nem minden boruk hengerel le, de mindig izgalmasak és szerethetőek.

ifj. Weninger, Franz - Weninger Pincészet. Ráspi és Weninger nagyjából ugyanakkora kedvencek nálam, de az utóbbi időben Franz Weninger olyan szintű élményeket szállít futószalagon, hogy egyszerűen kihagyhatatlannak tartom bármilyen kedvenc listából.

Szentesi József - Szentesi Pince. Mikrotételek nagymestere, még olvasni is élvezet a rengeteg izgalmas fajtáról, amiről még nem is hallottam. Talán életem legjobb kékfrankosát is neki köszönhetem.

Takács Lajos - Hollóvár Pincészet. Somló és az egész magyar boros élet egyik legérdekesebb és legmegalkuvásmentesebb embere. Látszik a borain is, gyakran megosztóak, de mindig egyediek és izgalmasak.

Szívesen látnám kommentekben a kedves olvasók kedvenceit is.