Még csak a hajnalán vagyunk a száraz furmintok felemelkedésének, mégis elképesztő mennyiségű érvvel és indulattal lehet találkozni, pro és kontra egyaránt. A szikra újfent egy gomijós cikk kapcsán kapott lángra. Furmint szkeptikusok és dogmatikusok ragadtatták magukat sokak számára eretneki kijelentésekre avagy fanatikus védőbeszédekre. Lesz-e igazán palackálló furmint valaha? Érdemes-e dűlős házasításokkal foglalkozni? Nélkülözhető-e a hordó a nagy tokaji szárazbor receptjéhez? Kellenek-e a nemzetközi fajták hegyaljára? Ilyen és ehhez hasonló kérdések eddig is voltak, de mostanában szinte az elsőszámú témája lett a hazai boros közéletnek. Már több, mint egy évtizede tart a tokaji száraz borok szárnyalása, mégis, ahol most állunk, úgy tűnik több a kérdés és a talány, mint a válasz és a bizonyosság. Ezt én inkább előnynek, mintsem hátránynak vélem, mindig is az önmagában kétkedő, kényelmetlen kérdéseket bátran feltevő embereké volt a jövő, nem a babérjaikon ülő öntelteké.
Engem is foglalkoztat a kérdés, ámbár szerintem nemcsak a borászok, hanem sokkal inkább a fogyasztók is igencsak a megismerési fázis útját tapossák, ezért véleménynyilvánítás és kardoskodás helyet én inkább csak a kérdések feltevéséig jutottam ezúttal. Szerencsémre ismerek sokkal kompetensebb embereket, akik érdemi válaszokat is adhatnak. Utólag visszaolvasva a kérdéseimet, már azok sem tetszenek igazán. Ahogy az életben sehol sem, úgy itt sincs fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Nem lesz se most, se később örökéletű szabály egyik kérdésre sem. Furmint vagy házasítás, tartály vagy hordó. Valószínűleg nem kizárásos alapon kell majd dönteni, sokkal inkább az elképzelésekhez és a célokhoz legmegfelelőbbeket kell választani. A nagyságnak és a szépségnek számtalan arca van, ráadásul mindenkinek más szögből mutatja meg magát. Személy szerint, ha tippelnem kellene, hogy mi lesz mondjuk húsz év múlva a trend Hegyalján, akkor azt mondanám, hogy a hárs felnő a furmint mellé, egyre többen fognak fajtaházasításokkal próbálkozni, a tartályos és a hordós szépen meg fognak férni egymás mellett, vagy akár egymással házasítva is. Nem hiszem, hogy valaha lesz, vagy egyáltalán érdemes lesz egy egyetemleges receptet adni a nagy száraz tokajihoz, annyiféle fogyasztói igény és ízlés van, hogy egy kaptafára úgysem lehet felhúzni egy világszínvonalú borvidéket.
Albert Gazda Írta meg tökéletesen egy mondatban a lényeget, bár akkor éppen a vörösekről szólt a fáma, de ide is éppúgy érvényes az igazsága: “Elférnek mind, egyikük sem árt a másiknak. A jó minőségű bor fogyasztója nem ostoba: eligazodik a rengetegben.”
Kérdéseimre Berecz Stéphanie (Kikelet Pince) és Szilágyi László (Gizella Pince) válaszoltak. Ezúttal is köszönöm, hogy szakítottak rám a szabadidejükből.
1. Tervezed, hogy a közeljövőben rendszeresen jelenj meg dűlőszelektált, de házasított száraz tételekkel?
Berecz Stéphanie: NEM
Szilágyi László: A jelenlegi dűlőportfólióban egy kivétellel minden dűlőben csak egy fajta van, ezért a fajtaházasítás csak a Szil-völgyben jöhet szóba. Alapvetően nem tervezem, de nem zárom ki a lehetőségét, ha azzal egy magasabb szintre lehet jutni. Mindig az a kérdés, hogy miként tudok jobb bort készíteni. Mindent ez alá rendelek, ha ez egy fajtaházasítás útján valósul meg, akkor azt meg kell lépni.
2. Ha igen, mit vársz tőle, ha nem, mi a kizáró ok?
Berecz Stéphanie: Izgalmasabb és tanulságosabb fajta borokat készíteni külön-külön, mert így színesebb a Tokaji és nem lenne célszerű házasítani, addig amíg nem tudjuk meg, hogy melyik szőlőfajta mit tud idővel melyik területen, hogy tudjunk befolyásolni a bort, ami megszületik a megadott területről, vagyis képesek legyünk értelmezni egy bort a szőlőfajtával együtt.
Szilágyi László: Még komplexebb és harmonikusabb bort. A borkészítés során számos döntést kell hozni és mint mindent, ezt is teljes mértékben személyre szabottan kell átgondolni. Értem ez alatt azt, hogy az adott termőhelyen minden évben kialakul egy dűlőre jellemző karakter. Erre épül a fajta jellege. Mindezt nagyban módosítja az évjárathatás. Az aromakészlet, a mélység, a zamatgazdagság, akár az ásványi hatás, és értelemszerűen az analitika is eltérő lehet. Más-más ponton valósul meg a tökéletes bogyóérettség évjáratonként, ezért nem lehet recepteket írni. Egy esetleges házasításnál nem csak az aktuális részletek összeadódása a kérdés, hanem tudni kell látni előre az időben, hogyan fog fejlődni a bor.
3. Alkalmasnak tartod a furmintot a mostaninál még magasabb minőség elérésére illetve a mostaninál jelentősen hosszabb, akár 20-30 évet elérő palackérlelésre?
Berecz Stéphanie: 20-30 év EGYÉRTELMŰEN NEM elérhető jelenleg, örülnék nagyon, ha a 15 évet el tudnánk érni pillanatnyilag. Magasabb minőséget fogunk elérni, ha megfelelően fogjuk tudni hasznosítani a tapasztalatok.
Szilágyi László: A furmint fantasztikus fajta, hihetetlen, hogy mire képes itt Tokajban. Kiváló közvetítő szerepet tölt be abban a folyamatban, hogy megismerjük a termőhelyeinket. Nagyon izgalmas időszakban vagyunk, rengeteg az innováció, fejlődnek a szőlészeti és borászati koncepciók. Nem tudom elképzelni, hogy megállna itt ez a folyamat. De nyílván a minőséget mérni nehéz, főleg az objektivitás megtartásával. Én a minőséget nem feltétlenül mérem az extrém időtállóságban. Miért kéne, hogy a furmint 20 évig bírja? Ha egy jó bor már fiatalon magas élvezeti értéket tud nyújtani és azt évekig meg tudja tartani, esetleg hozzá is tud tenni, akkor az szerintem nagy dolog.
4. Az időnként előforduló, néhány éves száraz furmintok eltarthatósági problémáinál mi lehet a probléma fő forrása? (Palackozási, dugó problémák, szőlőfajta korlátai, nincs még elég tapasztalata ezzel a fajtával száraz borok terén.)
Berecz Stéphanie: Szőlőfajta talán részben, de rossz szüreti időpont is. Jelenleg még túl keveset tudunk a szőlőfajtáról, a Furmint klónok tulajdonságairól, a dűlők, az alkalmas szüreti időpont és az érlelési módszerekről ezzel a szőlőfajtával kapcsolatban. Vagyis sok tanulni való van még.
Szilágyi László: Nem tudom. Ha van tartalom a borban, akkor elvileg bírnia kéne.
5. A csak tartályban érlelt csúcsfurmintoknak mekkora jövője lehet a hordósok mellett/helyett, elsősorban a palack érlelhetőséget figyelembe véve?
Berecz Stéphanie: Nem hiszek a tartályos furmintban. A furmintnak kell a hordó, de talán kevesebb is elég. A Hárslevelű az a fajta ahol egyes tételekkel jó eredményt értünk el reduktívabb eljárassál. De nem mindegyik tételnél, bora válogatja.
Szilágyi László: Én egyelőre minden tételt hordóban erjesztek és abban is érlelek, mert fontosnak érzem a hordót. Nincs tapasztalatom a tartályos változattal. Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy teret fog nyerni a tartály a borvidéken a nagy borok esetében is. A borkészítés során lehet a hőmérsékletet szabályozni, könnyebb vele dolgozni, miközben elvileg jobban meg lehet őrizni a primer aromákat is. Tehát van keresnivalója. Viszont, ha visszatekintünk az elmúlt 10 évre, szinte alig tudok olyan top furmintot mondani, ami nem volt hordóban. Ez pedig nem véletlen.
Ha az olvasóknak vannak még érdekes kérdéseik, illetve más borászok véleményére is kíváncsiak, akkor szívesen készítek egy második részt is. Itt is lehet jelezni, vagy akár facebookon illetve mailben (bordogsag kukac gmal.hu) is.